Bemutatkozás



Németh Zoltán

Vasvárról származom. Édesanyám, valamint öcsém és húgom családjukkal együtt ma is itt élnek.
Édesapám, sajnos 10 évvel ezelőtt meghalt.

Középiskolámat a győri Bencés gimnáziumban végeztem. A papságra is Győrben, Hittudományi Főiskolán és Szemináriumban készültem. Közben a néphadsereg katonájaként, két évet Nagyatádon töltöttem.
1980-ban szenteltek pappá.

Első állomáshelyem káplánként Celldömölkön volt. Zalaegerszeg és Szentgotthárd következett, szintén káplánként. A rendszerváltás után néhány évvel, mivel Szentgotthárdra nem tértek vissza a cisztercita szerzetesek, plébános lettem, 1992-ben. Így összesen 22 évet töltöttem a határszéli városban.

2007. augusztus 1-én kerültem Körmendre, mint a nyugdíjba vonuló Dr. Gyürki László kanonok úr utódja.

Papi jelmondatom Szent János evangéliumából való:

"Megismertettem velük nevedet és ezután is megismertetem, hogy a szeretet amellyel engem szeretsz, bennük legyen, s én őbennük." (Jn 17,26)




Óra Krisztián

Szombathelyen születtem 1987. augusztus 21-én. Van egy ikertestvérem. Édesanyám tanítónő, édesapám földmérő.

Gyermekkoromat szerető és vallásos családban tölthettem.

Szüleink minden áldozatot meghoztak értünk, hogy jó emberré váljunk. A Püspöki Általános Iskolába (ma:Brenner János Általános Iskola) jártam, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem. Érettségi után a Központi Papnevelő Intézetben készültem föl a papi hivatásra.

2012-ben szentelt áldozópappá Dr. Veres András püspök atya a Szombathelyi Székesegyházban. Két évig szolgáltam káplánként Zalaegerszegen a Szent Mária Magdolna plébánián, Körmenden 2014. augusztus 1-től vagyok.

Papi hivatásom alakulásában jelentős szerepe volt hitoktatóimnak és a Szombathelyi Székesegyház lelkipásztorainak, ahol ministráltam és az egyházról, mint közösségről élményeket szereztem. A szombathelyi Szily János Cserkészcsapatban is sokat tanulhattam Istenről, emberségről és hazaszeretetről.

Az Úr hívó szavát először 14 évesen hallottam meg Kőszegen, a nyári hivatástisztázó lelkigyakorlaton. Erre a hívásra csak négy évre rá mertem és tudtam Isten kegyelméből határozott választ adni. Amikor rádöbbentem Isten tervére az életemről és kimondtam rá az igent, nagy örömet és boldogságot éreztem a szívemben. Hálás vagyok a szemináriumi évekért, elöljáróimért, tanáraimért, kispaptársaimért. A papságra való lelki és szellemi készület idején megtapasztalhattam a közösségnek az erejét és örömét, a hit szépségét és Isten nagy és gondoskodó szeretetét.

Eddigi papi állomáshelyeim védőszentjei, hiszem, hogy Isten üzenetét hordozzák számomra. Szent Mária Magdolna a bünbánat fontosságára, a töredelmes szívre figyelmeztet. Én is nagy bünös vagyok, hibákkal és gyarlóságokkal, olyan ember, akinek Isten megbocsátott és mindig megbocsát. Ezzel az isteni irgalommal kell tekintenem testvéreimre és új erőt adni nekik a szentgyónás szentsége által. Szent Erzsébet és Boldog Batthyány Strattmann László figyelmeztet arra, hogy különös szeretettel forduljak mindig a szegények, elesettek, betegek felé, mert bennük Jézust szolgálom.

Papi jelmondatommal mindig vallom és bizonyos vagyok benne, hogy nem vagyok soha egyedül, Isten, aki meghívott mindig és mindenütt velem van! Kérem a kedves testvérek imáit, hogy bátor, imádságos és Jézus szíve szerinti pap tudjak lenni!