Templomok



Szent István Templom
Vasalja


"Ligeteknek, erdőknek, hegyeknek és völgyeknek a síksággal való csodálatos keveréke: lakosainak lakást, a marháknak legelőt ad, földjét kényelmesen kanyargó folyók járják át, s bőkezűen nyújt mindenféle gabonát." - írja Vas megyéről a XVIII. Század első felében Bél Mátyás, a Notitia Hungariae című művében.

Az első ismert írásos emlék 1238-ból egy fehérvári comes okleveléből származik "magnan viam que vadim ad Nóvum Castrum per villam Stephani et Gelca". István major a mai Szentkirály területén volt a Körmend és a Németújvár (Güssing) város vámján és harmincadján át vezető út mentén.

Ez a település Körmendről nyugatra, a Pinka-völgyében fekszik. Ezen községek a kevéssé ismertetettek közé tartoznak, csak néhány publikációban foglalkoztak velük.

Régen a Vasalján élő közösség homogén volt, foglalkozása hasonló volt mindenkinek, a földből éltek, illetve azokból a mesterségekből, amelyek szükségesek voltak a földműves és az állattenyésztő munkákhoz. Általában 3 generáció élt egy fedél alatt, ez volt a kisbirtok összetartó ereje. A családon belül kialakult a munkamegosztás kor és fizikum szerint. Az emberek fiatalon megtanulták a mezei és a háztartási munkát. Minden család önállóan látta el magát a megtermelt terményekből.

Polihisztor volt a falusi ember: minden generáció továbbadta a következőnek a birtokában lévő ismereteket. Volt iskola és tanító, s más volt a nevelés, mint ma. Volt elöljáró, bíró, jegyző és községháza, volt orvos és templom.

Az idők folyamán egyre inkább modernizálódott a falu, vele együtt az ott élők élete is, és egyre nagyobb léptekben próbálta követni a városi életmódot. Változott a házak külalakja is. Eltűntek a régi, nedves, tömés- és vályogházak, helyükbe a teljesen szigetelt épületek léptek és lépnek.

Vasalja földrajzi fekvése

Etimológiai szempontból nézve: az avas = kopárosodó, öregfás, de néha "tilalmas" erdő jelentésű és az al-ja birtokos személyragos főnév összetételével alkotott helységnév. A későbbi adatok a szóképző "a"-t névelőnek használták vagy feleslegesnek érezvén elhagyták és a stílszerűbb Vasalját hozták létre. 1489-től használják e rövidült alakot, így lett belőle az egészen más jelentésű Vasalja. A csonkítást támogatta az a körülmény is, hogy a község Vas megyében van, így a csonkult alak stílszerűnek érződött.

Vasalja község a Vas megye nyugati részén a körmendi járásban, a Pinka folyó völgyében, az országhatár közvetlen szomszédságában fekszik. Vasalja község Vas megye nyugati határán az Alpok nyúlványai által szegélyezett sík területen helyezkedik el. A síkságot a víz által a dombokról lehordott törmelék töltötte fel. Ebben nagy szerepe volt a Pinka folyónak. A folyó környékének az áradásokkor lerakodott hordalékból feltöltődött és jóval magasabban fekszik jelenleg, mint a távolabbi rész. A folyót a későbbiek folyamán a nép töltések közé szorította, hogy megvédje magát a gyakori áradások veszélyétől.

A másik folyó Bédárok néven ismert kisebb vízfolyás. Ez a Pinkával párhuzamosan a terület mélyebb részén kanyarog. Medrének maradványai azt mutatják, hogy valamikor bővebb vizű volt, azonban ma már csak esős időben duzzad meg. A harmadik patak a Viszeli néven ismert kisebb vízfolyás, ami a mezőn összegyűlt vizet viszi a Bédárokba, a pedig a Pinkába. Folyási irányuk megegyező. A falu környékének vízhálózatát az előbbiek alkotják. Mint már említettem, a múltban a növényzet és állatvilág kialakulásában a víznek fontos szerepe volt. A víz, állat- és növényvilág, a meglévő legelő és erdő, a vidék északra nyúló felén pedig a gabonatermelésre alkalmas terület adott lehetőséget arra, hogy ezen a sík vidéken letelepedjen az első lakosság.

Az elbeszélésekből a falu határáról, növényzetéről is maradtak fenn adatok. A kataszteri birtok- és dűlőnevekből is lehet következtetni a falu határának múltjára: Ágasavas: a falu déli oldala melletti rész, jelenleg rét, régi neve Telekalja, nagy tölgyes erdő volt. Gyerekavas: az előző dűlő folytatása, régen mind erdő volt, ma egy rész rét. "Gólás rét": nagyon ritka erdő, rengeteg gólyával. Hársas: a falu erdejével szembeni rész, erdő volt régen. Vegyi dűlő: ezen a területen épült a jelenlegi Vasalja. Az első házat Lőrincz János építette 1906 körül. Itt volt a valamikor Tüskéskertnek nevezett bozótos rész, a vele szembeni területen pedig a Farkasverem. A monda szerint nagy tél idején az Alpokból még a farkasok is lejöttek erre a vidékre. Ezt igazolja a következő történet: "Régen a falusi emberek esti munka után kihajtották igavonó ökreiket az erdőbe legelni. Éjjel legeltek, reggel pedig mentek velük szántani. Az egyik reggel Stránczli nevű gazda nem találta ökrét. Éjjel elkóborolt valahova. Néhány nap múlva a szentkúti hegyoldalon az erdőben legelés közben az ökröt a farkas megtámadta, az pedig szervával addig űzte és hátráltatta, amíg egy nagy fának nem ütődött. Ekkor az ökör gyorsan nekinyomta a fának, ahol a farkas el is pusztult. Az ökör pedig nem merte elengedni, mert attól félt, hogy a döglött farkas újra megtámadja. Így találták meg az ökröt három nap múlva a szentkúti erdőben."

A Pinkamindszent felé vezető út legmagasabb pontján található a Németek háza dűlő. Régen itt a szomszédos Lovaszad német község lakóinak volt birtoka, 4-5 házzal. Viszont a vasaljaiaknak a Pinka folyón túl is volt területe. A Varga Mihály kertje dűlő egy földművesről kapta nevét. Vannak dűlőnevek, melyek erdőre utalnak, ma azonban rétként, vagy szántóföldként művelik meg. Mindezekből tudjuk, hogy a község határának nagy része erdő volt. Erdő volt a Bédárok és a falu közötti mai rétnek, a Gyerekavasnak és a mezőnek nagy része. Az erdők közötti rétet legeltetésre használták, míg a mai mezőn szántóföldi növénytermelést folytattak. Ahogy azonban nőtt a falu lakóinak száma egyre több élelemre lett szükség, az erdők lassan kiirtásra kerültek.

Vasalja község Vas megye nyugati részén a körmendi járásban, a Pinka folyó völgyében, az országhatár közvetlen szomszédságában fekszik. Ha rápillantunk a térképre, akkor a következő adatok rögzítik helyét: északi szélesség 47. és a keleti hosszúság 16. foka. Síkság jellegű, kicsiny, 194-197 m abszolút magasságú területen helyezkedik el. Ezen adatok birtokában bárki megtalálhatja e községet Európa térképén.

Egyházközség, vallási élet, templom

A község lakóinak életében a régi időktől fogva fontos szerepet töltött be a falu plébánosa. A plébánia és a templom székhelye a faluhoz tartozó Pinkaszentkirály volt. Mivel a fárát négy község alkotta és ennek volt egy papja, így valamikor az Erdődy grófok tulajdonát képező Pinkaszentkirályra építették a templomot és a plébániai lakot. Ez volt a központ.

A plébánia története

A történetet a plébánia História Domus könyvéből vettem át 1938-tól 1956-ig majdnem szó szerint. Érdemes figyelni a történeti és helytörténeti jelentőségét is. Sajnos az 1956-65 közötti rész hiányzik, saját szerkesztésem, hiszen minél közelebb kerülünk a jelenhez, annál jobban emlékeznek az emberek a múlt eseményeire.

1938.

A plébánia épületében az éléskamrának egy részét - mely valamikor folyosó volt - elfalazták s ebből fürdőszobát építettek. A szobákban a vakolat egy részét le kellett verni, mert elhanyagolt állapotban volt. A hátsó szobát két részre osztották, s így egy különbejáratú vendégszoba készült. A konyhában lévő kemencét, forralót és takaréktűzhelyt lebontották, majd egy újat helyeztek le, amely erős vaslemezből készült. Az épület tetőzetét kijavították, s a padlást cementburkolattal láttál el. Az épület belül is festve lett, ez az átalakítás 2.000 pengőbe került.

1939.

Ebben az évben készült a templomban a hősi emlékmű, melye a Zwiefl testvérek készítettek Körmenden. A hatalmas kovácsoltvasból készült gyertyatartó 480 pengőbe került. A sekrestye ekkor lett átalakítva, a bútorok festve s egy kétszárnyú szekrény felállítva. A templom világítását három gázlámpa látta el közel ezer gyertyafénnyel. A templomtér átalakítása is megkezdődött, a régi sövény helyére új sövényt ültettek az országút felőli részén. Ekkor lett drótkerítéssel ellátva a templom, s a templomtér két bejárati kaput kapott. A templom részére új ministráns ruhák készültek közel 100 pengő értékben, ami 8 mázsa búza értékének felelt meg. Ugyancsak ebben az évben kapott zászlókat a templom. Vasalja község határában egy útszéli kereszt renováltatva lett, aminek felszentelésére ősszel került sor.

1940.

A templom ebben az évben egy új körmeneti zászlót kapott és az egyházi ruhák is pótolva lettek. Ekkor kezdődött az iskola tatarozása, valamint az iskola frontján új kerítés építése, melyet ettől kezdve 50 méteres szakaszokban folytattak évről-évre. Ugyancsak ekkor renoválták a plébánia épületének belsejét, s a plébánia-épület új kutat is kapott.

1941.

Már folyt a háború, mind többen vonultak be katonai szolgálatra. Nem csak a hívek, hanem a tanítók is, aminek következtében a tanításban is zavarok mutatkoztak. Jöttek a háborús intézkedések. A feltámadási körmenet tilos volt. Háborús ájtatosságokat végeztek a hadbavonult katonákért, a hősi emlékműre is egy új gyertya került, mert Berbás Ferenc vasaljai lakos hősi halált halt. A hívek vallásossága mélyült, az első pénteki áldozók száma szaporodott. Újabb renoválásokat eszközölni nem lehetett.

1942.

A katonák kinn voltak az orosz harctéren. Gyűjtés folyt a katonák téli felszerelésére. Mindenki aggódva nézett az orosz tél elé. A katonák a harctérről írva a hívek imádáságát kérték. Ebben az esztendőben már tilos volt az éjféli szentmise, s ezt a szentmisét délután 6 órakor tartották meg. A temető halottak estéjén való kivilágítása már 2 éve tilos volt a légvédelem miatt.

1943.

Egyre többen harctéren lévő katonáról nem tudtak, és ez nyomasztólag hatott az emberek lelkére. Az általános jegyrendszert bevezették, ugyanakkor szigorúan elrendelték a teljes elsötétítést, ami annyit jelentett, hogy az ablakokat légvédelmi fekete papírral kellett befedni, hogy a fény a lakásból ki ne szivárogjon. Elrendelték légitámadás esetére a homok és víz padláson való tárolását is.Május 25-én volt bérmálás. A pinkamindszenti gyerekek is itt bérmálkoztak. Az épületeken már a legszükségesebb tatarozásokat sem lehetett elvégezni. A gazdasági lét mind nehezebbé vált, a gyertyák beszerzése is nehézségekbe ütközött. Az öröklámpa olajat szerezni nem lehetett, így petróleum lámpát kellett alkalmazni. A karácsonyi éjféli misét már megtartották.

1944.

A háború szele közelről érintette a falu lakosságát. Gyertyát csak nagy nehézségek árán tudtak beszerezni, s ezért a gyertyák számát is csökkenteni kellett. A légiriadók mind sűrűbbé váltak. Az iskola köré óvóárkot ástak. A körmendi légvédelmi szirénák szinte naponta jelezték a légi veszélyt. A vasárnapi szentmisét korábbra tették, így 11 órakor már mindenki otthon tartózkodhatott. Szeptemberben a tanítást még megkezdték, de októbertől már szünetelt. Az iskolát a katonaság lefoglalta. A légierő alakulata a községbe költözött. A plébánia egy szobáját elfoglalták a katonák részére, valamint az istálló pajtáját is. Decemberben a falu zsúfolva volt katonákkal, akik nagy dorbézolásokat folytattak: elvett kerékpáron bicikliztek, saját kényelmükre villanyt vezettek be, rádiókat szereltek fel lakásaikba, a faluban az egyik pajtában mozit is létesítettek.

1945.

Az iskolás gyerekek hittanórái a sekrestyében voltak. Néhány napi szünet után megindult a menekülő katonák végelláthatatlan sora. A rend felbomlott, alakulat-alakulat után érkezett, már a szabad ég alatt is katonák tanyázták. Nagyhét hétfőjén vonultak be kisebb számban a németek a községbe. A plébánián volt a főhadiszállásuk. Az egyre növekvő német páncélosok és katonák száma szinte elviselhetetlenné vált. Csütörtökön az állásokat kezdték építeni, közben már belövések is akadtak. A műúton repülőgép támadás volt. Pénteken a német katonák közül a gépesítettek továbbvonultak, azonban ezzel együtt megkezdődött az autók benzinhiány miatti felgyújtása. A magyar katonák Szentgotthárd felé menekültek, mivel a határt itt lezárták. Az utakon óriási volt a torlódás. Nagyszombaton déli 1 órakor mentek el az utolsó német őrszemek, és utána fél 2-kor Magyarnádaljánál feltűntek az oroszok. Éjszakára teljesen ellepték a környéket, meg a mezőket is. Éjjel a harangokat is félreverték. A plébánia tele volt orosz katonával, a fehérneműk egy részét pedig elvitték. 12 napig tartott a harc. Május 1-jén a major udvarán az oroszok nagy ebédet rendeztek a községbíróval és a plébánost is meghívták. Kb. 5.000 orosz katona volt a faluban. A tanítás megkezdődött, újra szabadon lehetett templomba járni. Novemberben néhány sírt már kivilágítottak.

1946.

A pénz elértéktelenedett, a templom részére gyertyákat pénzért vásárolni nem lehetett, ezért zsírt gyűjtöttek. Csak méhviaszból készült sárga gyertyák világítottak. Júniusban rettentő jégverés pusztította a határt. Az iskolán 46, a plébánián 22 ablak törött be. A templom szentélyének tetejét súlyosan megrongálta. A javítási költségek nagyon magasak voltak, ezért a nyár folyamán színdarabot játszottak, s a templom legszükségesebb eszközeit ebből fedezték.

1947.

Januárban a hóolvadás, a hirtelen újrafagyás miatt nagy árvizek voltak. Vasaljára csak reggel és este lehetett bemenni. A Miseút teljesen víz alatt állt, hasonlóképpen a postaútról bevezető út is. A taródfai utat heteken át víz borította, így a falut csak Horvátnádalján keresztül lehetett megközelíteni. A hó magassága az iskolánál az ablakot is, a plébánia udvarán a kapu tetejét is elérte. A tavasz folyamán színdarabot tanultak, amit a templom javára ajánlottak fel, amiből kijavították a sekrestyét. Nyáron a bejárati ajtó felett elhelyezkedő üvegfestményt javították ki, és védőüveggel látták el. A bérmálást Kovács Sándor megyéspüspök tartotta.

1948.

Ez év nyarán javításra került a templom bejáratának nagyajtaja. Az egész ajtót ki kellett bontani és új szárfákkal ellátni. A sekrestye feljárata is ekkor lett javítva, hasonlóképpen a templom fa ablakai újrafestve. Az iskola államosítása is megtörtént. A hitoktatás még a régi keretek között mozgott. A vallási élet fellendült, az előző évek visszaesése lassan megszűnt és a komoly vallásosság jelei mutatkoztak.

1949.

A hittanórák a délutáni órákra kerültek. A plébánia északi oldalán ekkor készült el a kerítés, melynek anyagát az előző években már beszerezték.

1954.

Beni Teréz a templomnak vállkendőket, kehelytörlőket és kehelyabroszokat adományozott. A szentáldozások száma 1100 körül volt. A templomkert fűtermésén harangkötelet vettek. A gyermekek első szentáldozását Pünkösd vasárnapján tartották, június 20-án, vasárnap pedig az úrnapi körmenetet.

1965.

Ebben az évben nagy árvíz volt a környéken, senki sem emlékezett, hogy ekkor valaha is lett volna. A plébánia kertjének egy részét is elárasztotta a víz. Ősszel száj- és körömfájás lépett fel és a hivatalos vasárnapi szentmisét is megtiltották.

1966.

Tavasszal lebontották a régi, de már régen nem használt betonból készült disznóólakat. Megkezdődött a járdaépítés az iskolától indulva a templomkert mellett folytatva a falu felé. A plébánia régi hivatali bélyegzője annyira elvásott, hogy újat készítettek. A toronysisakot megújították, csatornát szereltek fel, cserépválogatás, kőműves munka, belső festés volt.

1968.

Márciusban megkezdték a régi plébánia lebontását. Augusztus elején falazás kezdődött.

1969.

Ebben az évben a pajta és az istálló teljes lebontása is megtörtént, a régi fából készült úrnapi sátrak kereteit vaskeretekre cserélték.

1970.

Megkapták a plébánia lakhatási engedélyét, elkészült a bejárati lépcső is, ezután az üvegfalú veranda. A belső meszelést, festést, parkettázást és még a víz beszerelését is megoldották melegítő bojlerrel. Egy tető alatt volt minden: lakórész, garázs, pincék, tüzelőtároló, WC. Új telepítést kezdtek törpefákkal, szőlővel, málnával, eperrel. A plébánia örökséghez is jutott. Gombás János volt csendőr hirtelen meghalt, előre lekészített végrendelete szerint feleségével úgy határoztak, hogy családi házukat a templomra hagyják. Ezt a házat a plébánia rögtön eladta Zimits József kemestaródfai hívőnek, és a tiszta hasznot, 45.000,- Ft-ot takarékba tették.

1972.

Ebben az évben kezdődött az új szertartású házasságkötés. Nyáron a plébánia külső vakolása és színezése történt. Szeptember 10-én bérmálást tartottak. A templomban ősszel lebontották az áldoztató rácsot, mely egyszerű deszka volt, minden szépség és érték nélkül. A főoltárt hátravitték a falig.

1973.

Ezen a nyáron befejeződött a templom teljes tatarozása. Csatornát szereltek fel, a tornyon a fazsalus ablakokat átcserélték fémlemez-zsalusra, az oldalablakokat megduplázták drótbetétes üvegablakokkal, minden ajtót és a sekrestyeablakot átcseréltek Northonira.

1975.

Januárban a plébánia központi fűtését szerelték. Tavasszal kántorváltás történt, Szabó László vállalta, aki magánszorgalomból tanult. A harangokat is villamosították. Az augusztusi búcsúra elkészült a szembenéző oltár és az ambo-szószék is, amelyek Gombás György munkái.

1976.

A TSZ-től fenyő- és tölgyfarönköt vettek, és megmetszés után a templom egész padberendezését kicserélték. A bérmálás szeptemberben volt.

1979.

Plébánia északi oldalán 100 m-es drótkerítés, nyugati felén vaskerítés készült. A templom új bejárati ajtót és padokat kapott laticell ülőpárna huzattal.

1982.

A vasaljai templomban volt a két világháborúban elesett hői halottaik emlékére egy fémből kovácsolt emlékmű, mely tartalmazott minden hősi halott számára egy kicsi fém keresztet névvel. Felsőbb utasításra a templomból kivitték, évekig a plébánia udvarán és melléképületeiben kallódott, végül Komjáthy Kálmán körmendi festőiparos a körmendi ipartestület dolgozóival társadalmi munkában felújította és a körmendi múzeumban helyezték el. Ennek pótlására készült két márványtábla a hősi halottak nevével.

1986.

Új miseruha, oltárterítő beszerzése az újmise alkalmára történt. Nemzeti és pápai zászlók anyagát vásárolták és varratták meg. A hangosító rendszer részeként a mikrofonokat és hangfalakat is felszerelték.

1989.

A szentmise alatt október 29-én betörők ellopták az egész évi egyházközségi hozzájárulást, mely anyagilag jelentősen érintette az egyházközséget. Ezután az ajtóra és az ablakokra rácsot szereltek.

1990.

Új harangprogramozó beszerzése és beszerelése történt a vasaljai haranglábon.

1991.

A templom fűtését padokra szerelt elektromos hősugárzókkal oldották meg.

1994.

Ez évben a templom tatarozását végezték. A vakolatot teljesen leverték, ekkor derült ki, hogy a vasaljai templom 700 éves: középkori kapu, a középkori ablakokkal és a lefaragott lizénák. A Vas Megyei Múzeum Igazgatósága és a Műemlékvédelmi Felügyelőség kutatást kezdett és a templom felújítását csak a középkori értékek láthatóvá tételével hagyta jóvá.

A község lakossága vallásos, templombajáró, Istentisztelő nép. Vallási kötelezettségeinek a régi egyházi előírásoknak és szokásoknak megfelelően tesz eleget. Egy-egy egyházi ünnep nagy nap a lakosság életében, amikor is külsőleg is szint vall egyháza mellett. Szereti, ha egyházi intézményei rendben vannak. Nemegyszer komoly összegeket áldoz egyházi célokra. Papját is szerető, istentisztelő nép. A temetőben nyugvó volt plébánosainak sírját is hűségesen gondozza.