Batthyányak



Gyógyító Batthyányak



2003. március 23-án Rómában II. János Pál pápa boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót, akit akkor már az egész országban ismertek és tiszteltek. Szegények orvosa, körmendi szemorvos néven vonult be Körmend történetébe is. Életét, munkásságát, Körmenddel való kapcsolatát nagyon sokan megörökítették. (A "Testis temporis" sorozatban a 12. szám róla szól.)

Jelen írás azt szeretné kifejteni, hogy a Batthyány család visszatérően kötődik a gyógyítás történetéhez. Ez azt is jelenti, hogy Batthyány László karizmatikus személyisége és karitatív ténykedése egyáltalán nem előzmények nélküli. A Batthyány családban élő hagyományai voltak a természettudományos érdeklődésnek és az orvosságos receptek gyűjtésének, az orvosság küldéseknek. Néhány gyógyítással, orvoslással kapcsolatos családtagot mutatunk be, akik mintegy megelőzték Batthyány László áldásos működését.

Svetkovich Katalin

A Batthyány család gyógyító személyiségei közül elsőként Batthyány Ferenc feleségével Svetkovich Katalinnal foglalkozunk.

Batthyány I. Ferenc még egyike volt azoknak, akik ismerték a Budán székelő magyar királyi udvart és Mátyás király fényes palotáját. Batthyány Ferenc 1497-ben született. Apja királyi udvarnok és kamarás volt, ezért Ferenc már gyermekkorában az udvarba került. Együtt nevelkedett a nála három évvel fiatalabb trónörökössel, II. Lajossal, akivel később is baráti viszonyban állt. Fiatalon, tizenhét éves korában, 1514-ben már királyi kamarás volt, majd főpohárnok, 1522-től pedig horvát bán. Nagy termetű, erős ember volt, az udvari tornák ünnepelt szereplője volt és házassága is a királyi udvarban köttetett: 1524-ben Mária királyné egyik udvarhölgyét, Svetkovich Katalint vette feleségül. Egy lovagi torna után a győztes Batthyány Ferenc átvette a királyné ajándékát, ráadásként a szép fiatal udvarhölgy kezét kérte a királynétól. Svetkovics Ádám, Katalin testvérbátyja jeles huszártiszt volt. Nővérét Erzsébetet pedig Batthyány Kristóf vette feleségül.

Batthyány Ferenc őszinte hitvesi szeretetét mutatja az a levél, amelyet a mohácsi csatába indulva 1526. augusztus 1-jén, majd augusztus 17-én írt feleségének.

"Jó Katus én szeretett leányom agyja Isten mind jó egészségedet és jó szerencsédet mint én szerelmes leányomnak, és kérlek szerelmes leányomat, hogy semmit ne bánkódjál és lakjál vígan hiszem az Úr Istent, hogy mind jó leszen, és hamar való időben, ha Isten akarja nagy jó szerencsével és jó egészségekbe egymást meglátjuk..."

Először Svetkovich Katalin jótékonyságáról emlékezünk meg, majd gyógyító, "orvosi" tevékenységéről. Batthyány Ferenc leveleiben emlegeti, hogy felesége mód nélkül takarékos. Ebből azonban nem az következik, hogy fukar és fösvény volt. Ellenkezőleg, ezekben a szűk időkben nem akadt nálánál lelkesebb istápolója a szegénységnek. Korának egyik legnagyobb jótevője volt. Nagyon sok szegény kereste fel kapuját, de alamizsna és vigasztalás nélkül senki sem távozott tőle.

Mintha csak későbbi utódát, a szentéletű körmendi orvost ismernénk fel benne. Két kézzel osztogatta az alamizsnát, és övéit is erre buzdította. 1570. esztendőben úgyszólván semmi sem termett, a jégverés a kerti veteményeket is tönkretette. Ezért az éhhalál szinte napirenden volt. Kata asszony most mutatta meg, hogy mi lakozik a szívében. Batthyány Boldizsárnak írta, hogy embereit mindenfelé elküldte, hogy gabonát szerezzenek a szegényeknek. Kétszáz köblöt már sikerült is vennie, s reméli, hogy tisztjei többet is szereznek. "Nagy szükség vagyon itt, azt írhatom kigyelmednek; mindennap itt az kapu előtt hol száz, hol másfélszáz, hol ötven nyomorultak megállnak, kiket táplálnunk kellene. Azért kigyelmed segítsen hozzá, hogy a szegények ne haljanak éhségnek miatta."

Számos olyan levele is maradt ránk, amelyekben egyeseknek az érdekében könyörög. "Tudja azt te kegyelmed, hogy ez is szegény - írja Batthyány Boldizsárnak -,s mi oltalmunk alatt vagyon. Ugyan ki oltalma alatt mint az én oltalmam alatt?" Mindezek Kata asszony emberszerető szívének megnyilatkozásai.

Jótékonyságán kívül gyógyító szeretetével is méltó tiszteletet szerzett magának. Különösen sokat köszönhettek neki a szegény betegek, mert Kata asszony igen jó orvos hírében állt. Mindenki tudta róla, hogy házi patikájában nagyon sok orvosságot és gyógyító füvet tartogat. Nem csoda, hogy úr és szegény egyaránt nála keresett orvosságot.

A veszettségtől a fülbajok gyógykezeléséig minden medicinához értett és önzetlenül segített orvosi tanácsokkal és orvosságokkal. Reánk maradt leveleinek jó része orvosságokról és gyógyító szerek küldözgetéséről szól. Mivel ezen a téren való ismereteiről mindenki tudott igen sokan fordultak hozzá.

Batthyány Kristóf is nemegyszer kért tőle orvosságot. Egy ily alkalommal írja neki Kata asszony: "Ne bánkódjék, s jó kedvet vegyen magának kegyelmed; mert az jókedv néha egészséget szerez." Egy másik levélben a megmart emberek számára ilyen orvosságot küldött: "Ím küldtem fagyolbogarakat (kőrisbogarakat). Az kiket megmart, mindenkinek hármat adjon kegyelmed meginni benne. Továbbá az folyóvízbe mossák magukat és azminémű ruhába megmarták, levétesse velök, és más ruhába öltözzenek. Mondják, hogy igen jó az rutát is enniek." Mikor Batthyány Boldizsár a lábát megsértette, Kata asszony azonnal küldte orvosságait. "Kétféle irat küldtem , kiből te kegyelmed flastromot csináljon rá. Ha kegyelmed az császár borbélyával szemben lenne, jó lenne afféle írt kérni tőle."

Batthyány Boldizsárnak fülbajára Kata asszony vörös olajat és füvet küldött. Használati utasítást is ad: a füvet az olajjal egybe kell kavarnia ezüstkanálban, s viaszgyertya fölött kell melegíteni, s melegen a fülbe önteni. Vacsora után két órával a feje búbját írósvajjal kenegesse, s meleg ruhával takargassa! Más alkalommal ez idei sóskavizet és korssyát (?)küld, melyet szilvalében kell bevennie. Majd meg bágyadtság ellen küld port, melyet rózsavízben és sóban kell lenyelnie. Ezt az orvosságot - írja - a lengyel királynétól kapta.

Mivel a nyolcvanas éveket tipró férje állandóan betegeskedett, neki kellett a legtöbb lelki és testi orvosság. Kata asszony félretéve mindent, híven és odaadóan ápolta az urát. Bár igen sokszor ő maga is törődött és beteg, s beteg ura türelmetlenné, zsörtölődővé lett, Kata asszony az ő jóságában és türelmében nem fogyatkozott meg, sőt az ura javáért szenvedni is kész volt. Férje betegsége idején gyakran előállott a vallás vigasztaló szavaival, meggyőzően mondogatta halófélben lévő urának: "Aki betegít, ugyanaz gyógyít". Maga Batthyány is elismeri, hogy betegsége idején a felesége nagy könnyebbséget szerzett neki odaadó ápolásával és szerető gondosságával.

Férje halála után a földnek és a föld népének élt. Öröme a jótékonyság s a másoknak való szolgálat volt. Szórakozást a németújvári kerteknek és földeknek mívelése és gondozása adott neki. Nem csoda, hogy még a legkiválóbb kertészek is hozzá fordultak fiatal oltványokért és veteményes magvakért.

1573-ban súlyos betegség nyomta őt az ágyra. De ismét felépült, s a következő (1574) évben már rendes szokása szerint küldözgeti ismerőseinek a finom gyümölcsöket, a virágvizeket, miket maga égetett, s a különféle orvosságokat. 1575-ben újra elővette őt a betegség. Március 8-án írja utolsó levelét. Ebben az utolsóban is a szegénység nyomorúságának enyhítésére kéri Batthyány Boldizsárt: "Kérem kegyelmedet, legyen jó szószóló a szegénység mellett; mert látja kegyelmed, hogy egy falat kenyerük sincs szegényeknek, éhen halnak. A rovást is halasztani kell ilyen szűk időben."

Ő maga örömtelen s boldogság híján való életet élt, de annál több örömet szerzett másoknak, annál több könnyet szárított fel másokon. Olyan ösvényen haladt, amelyen magának megelégedést és elismerést szerzett, embertársainak meg javára szolgált.

Mintha csak Batthyány László "végrendeletét" hallanánk az ő életében megvalósulni: "Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá".

Svetkovich Erzsébet

Őt csupán megemlítjük. Batthyány Ferenc testvérének Batthyány Kristófnak volt a felesége és ő is követte a családi hagyományokat. Batthyány Ferencnével folytatott levelezésük során derül fény arra, hogy rendelkeztek füves doktorral, akit Batthyányné kölcsönkért tőlük.

Batthyány Boldizsár (1543-1590)

Az orvoslással, gyógyítással kapcsolatban megemlíthetjük Batthyány Boldizsárt Németújvár francia műveltségű urát. Röviden szóljunk életéről. Neveltetésére jelentékeny befolyása volt nagybátyjának, Batthyány Ferencnek és nejének, Svetkovich Katalinnak. Elsősorban nagybátyja által alakított ki nemzetközi kapcsolatokat. 15 éves korában szüleitől ő maga kéri, hogy engedjék nyelveket tanulni, világot látni. Barátja, Clusius szerint Batthyány Boldizsár hét nyelven beszélt, és igyekezett mindenkihez a maga nyelvén szólni. Boldizsár huszonkét éves volt, amikor nagybátyja a francia királyi udvarba küldte apródi szolgálatra. Két évig maradt Franciaországban, követte az udvart Amboise-ba, majd Orléans-ba. Útja során meglátogatta Mária magyar királynét, II. Lajos özvegyét is.

Batthyány Boldizsár 1566 februárjában kötött házasságot Zrínyi Doricával. Batthyány Ferenc, a nagybácsi még a lakodalom évében, november 28-án meghalt. Birtokai közül Németújvárat özvegyi lakhelyként feleségére, Svetkovich Katalalira hagyta élete végéig, Rohonc és Szalónak pedig unokaöccséé, Kristófé lett. Kristóf 1570-ben halt meg, Svetkovics Katalin pedig 1575-ben, így pár éven belül mindkét birtok a család egyetlen férfitagjára, Batthyány Boldizsárra szállott.

Boldizsárra, vallási kérdésekben megnyilvánuló magatartására nagy hatással volt franciaországi tartózkodása. Ott láthatta a protestánsokkal való kegyetlenkedést, ezért ő maga igyekezett elkerülni a szélsőségeket. Birtokain megtűrte a különböző felekezetekhez tartozókat. Nagy tisztelettel övezte a hitújító Melanchtont. 1576-ban a magát kálvinistának valló Beythe István lett udvari papja. Szívesen látott vendég volt a hazáját vallási meggyőződése miatt elhagyni kényszerülő Carolus Clusius, vagy vallon nevén Charles de L'Écluse. Clusius és Beythe István bejárták a vidéket. Beyhte a lelkek gondozásán kívül - a korabeli protestáns lelkészekhez hasonlóan a - "fűben-fában orvosság" elvét vallotta, a növények ismeretében is jártas volt, és így készült a híres "Stirpium nomenclator Pannonicus" című műve, Nyugat-Magyarország flórájának latin nyelvű jegyzéke. Clusiusnak, a hazájából elűzött orvos-botanikusnak a gondtalan megélhetésen kívül rendelkezésére állt Batthyány Boldizsár ritkaságokkal teli füves kertje, hatalmas könyvtára és a kor legkiválóbb természettudósaival való többnyelvű levelezése.

Batthyány Boldizsár franciaországi tartózkodása után rövidebb időt a bécsi udvarban töltött. Németalföldről való tudósokkal Bécsben ismerkedett meg. Köztük volt a kiváló orvos és botanikus Augerius de Busbeck, Rembertus Dodonaeus, Crato von Craftheim. Boldizsár gyakran megfordult a pozsonyi diétán, így kerülhetett kapcsolatba a pozsonyi orvossal Georg Purkircherrel. A szintén Pozsonyban tevékenykedő orvossal, Nicolaus Pistolatiusszal, Nádasdy Ferenc orvosával szintén jó viszonyban volt.

Igen fontos kapcsolatot árul el a pettaui Johannes Homelius orvossal folytatott levelezése is. Ő volt az, aki Paracelsust az 1520-as évek elején vendégül látta, és jó barátságba került vele. Feltételezik, hogy Homelius volt a legfontosabb forrás a paracelsista orvosi alkímiában Batthyány Boldizsár számára. Leveleiben utalásokat találunk a kísérletekhez használt tárgyakra.

Batthyány Boldizsár természettudományos kísérleteket is folytatott saját laboratóriumában.

A kísérletekhez elengedhetetlen berendezés volt az égetőkemence. Batthyány tervei között szerepelt egy égetőkemence felállítása, amelyet a németújvári kolostorban akart megépíttetni, de később elállt tervétől. Állíthatjuk, hogy beírta nevét az európai orvosi botanika történetébe.

A 16. századi Magyarországon a nemesek között szokás volt egymásnak recepteket, vagy éppen orvosságot küldeni. Batthyány Boldizsár egyik páciense meg is jegyezte, hogy rossz orvosságot küldött neki, és bizony elég kutyául érezte magát tőle.

Batthyány Boldizsár természettudományos könyvei között legnagyobb számban orvosi-alkímiai művek szerepelnek. Amikor Batthyány Ádám elkészítette a németújvári vár könyvtárának katalógusát, aprólékosan följegyezte az orvosi vonatkozású könyveket. Egybegyűjtötte elődei könyveit, és maga is vásárolt újakat. A meglévő receptgyűjtemények, orvosi könyvek magas száma - összesen 32 könyv - azt mutatja, hogy könyvtára tartalmazta a Batthyány család tagjai által korábban összegyűjtött és megvásárolt munkákat is.

Batthyányné Zrínyi Dorica

Batthyány Boldizsár mellett meg kell emlékezni feleségéről, a szigetvári hős leányáról, Zrínyi Doricáról is. Ő is a Batthyány család és a 16. század legkiválóbb főasszonyai közé tartozik.

Minden ízében magyar asszony. Ez azért is csodálatos, mert a szigetvári hősnek idegen anyától született gyermeke volt, és otthon alig hallott magyar szót. A 16. századi magyar szokás szerint az ifjak és leányok nem otthon nevelkedtek, hanem idegen kastélyba vagy udvarházba adták őket. Zrínyi Dorica Batthyány Ferenc udvarában nevelkedett, amely akkor a legkiválóbb magyarosító iskola volt. Dorica a magyaron kívül más nyelven sem nem írt, sem nem beszélt.

Elsősorban levelezéséből sok érdekességet tudunk meg az akkori állapotokról, betegségekről és azok gyógyításáról is.

A Batthyányak népes udvarában ismerkedett meg Batthyány Boldizsárral, és 1566 februárjában tartották meg a menyegzőt. Ez volt Zrínyi Miklós és Batthyány Ferenc halálának az éve is. Boldizsárról az előző sorokban már irtunk. Batthyány Boldizsár és Zrínyi Dorica boldog házaséletet éltek, megbecsülték és megértették egymást. Hol Szalónakon, hol meg Németújváron laktak. Boldogságukat csak Zrínyi Miklós halála zavarta meg. A budai basa a szigetvári hős fejét elküldte a győri táborba, Boldizsár innen hozta el, és Csáktornyán temették el.

1569. évben Boldizsárnak hosszabb időre távoznia kellett hazulról. Az egyedüllét nagyon megviselte feleségét, úgyannyira, hogy egészsége is rosszra fordult. Orvos hiányában akkor még a legelőkelőbb családoknál is kézről kézre adták a recepteket, és javasasszonyok tanácsával éltek. Batthyány Boldizsár hallván felesége betegségéről a szívbaj ellen purgációt rendelt neki, és eltiltotta a gyümölcs és tehénhúspecsenye evésétől. Dorica rossz néven vette férje tanácsait, és nem is követte azokat. Azt írta férjének, hogy "az sárvíztől és törött vértől volt az én betegségem...Köpüt vétettem volt rajtam, és az használt Isten után."

Felgyógyulva betegségéből elsősorban kertjével foglalkozott. Távollevő férjét is arra kérte, hogy szegfüveket küldjön neki.

Zrínyi Dorica jószívű asszony volt, aki érezte a nép szenvedését, s ha módjában állott, szívesen segített a szűkölködőkön. Ezt kérte férjétől egyik 1573. június 3-án kelt levelében. Arra kérte őt, hogy valami gabonával segítené meg a szegényeket. Ilyen kérésekkel csak nagyobb szükség esetén állott elő. Arra, hogy egyesek könnyeit fölszárítsa, maga is elegendő volt.

A következő évben, közeledvén a szüléshez, bábaasszonyt keresett rokonai és ismerősei segítségével. Az akkori viszonyokat jellemzi, hogy a megkért közvetítők ellenére sem talált. Bánffy Istvánné ezt felelte neki: "Körülöttünk nincsen azféle asszonyállat, azki abban tudós és okos volna; mert ahol tudhatnám, ha nem tudom, mit kellene is neki adnom, de mindaddig járnék utána, hogy idehoznám." A szülés ennek ellenére szerencsésen megtörtént, Doricának leánygyermeke született. Két év múlva a gyermek súlyosan megbetegedett, s a kétségbeesett anya házi szereivel orvosolgatta. Férjének ezeket írta: "Az kis Dorica felette igen beteg, senki nem tudhatja jó bizonnyal, micsoda betegsége vagyon. Az Úristen markában vagyon. Semmi orvosságot nem tudok neki. Küldjön kegyelmed orvosságot!" Batthyány Boldizsár bár maga sem tudta, mi baja a leányának, küldött orvosságot. Erre válaszolt felesége: "Kegyelmed ír az kis Dorica felöl, hogy én gondját viseljeném. Én nem tudom, ki viselhetnéje gondját nálam! Isten kezében vagyon!" Sajnos, az anya önfeláldozó ápolása nem menthette meg a kisleányt, sőt majdnem egyidőben a másik gyermekét is elveszítette.

A sok bú és aggódás az anyát is beteggé tette. Ekkor a férj kezd aggódni, s mindenfélét küldözget feleségének. 1576. évben egy "tudós asszony" vizsgálta meg a betegeskedő Zrínyi Doricát, aki azt mondta: "nadály vagyon benne, az csípi az szívét, attul vagyon az alélás rajta!" Dorica beteg szíve azonban meggyógyult. A legjobb orvosság rá a győztes csatáiból hazaérkező férje volt.

Nagy gonddal nevelte egyetlen fiát, Ferencet, és sok öröme telt leányaiban, Katában és Doricában is. Ők is kimondhatatlanul ragaszkodtak hozzá, és viszonozták anyjuk szeretetét.

Batthyány Boldizsár élete legszebb korában halt meg. Az uradalom kezelése Zrínyi Dorica vállára nehezedett, amíg fia felnövekedvén a gazdálkodás terhétől részben meg nem szabadította.

Fia, Ferenc, Lobkovitz-Poppel Évát vette feleségül, akiről később tárgyalunk majd. Zrínyi Dorica rendkívül módon ragaszkodott e nőhöz. Leveleiből nagy szeretet árad iránta. Poppel Éva is viszonozta anyósa szeretetét, betegsége idején is fölkereste, és odaadással ápolgatta.

Doricát halála után is nagy szeretettel emlegették, állandó nyomot hagyott a szívekben. Egyszerű, tiszta lelkű, végtelenül dolgos magyar asszony volt, aki egész életében példát mutatott családjának s az udvarában nevelkedő ifjúságnak. Érezte, hogy Zrínyi Miklós leányára sok szem néz, s így mindig azon volt, hogy életével például szolgáljon a szemeknek és a szíveknek is.

Lobkovitz-Poppel Éva

A következő században újabb generációhoz sorolható egy másik Batthyány Ferencné, a szintén idegen hangzású nevet viselő Lobkovitz-Poppel Éva. A Lobkoviczok a cseh főnemesség egyik legelőkelőbbjének számítottak. Éva apja Lobkovicz Poppel László, anyja Salm Magdolna. A Lobkovicz Poppel családban főként a német és a cseh nyelvet beszélték, ám Poppel Éva magyarul is tökéletesen megtanult. Éva szüleinek magyarországi birtokai: a dobrai vár, a rakicsányi kastély, az elzálogosított szentgotthárdi apátság és az ezekhez tartozó részek voltak.

Batthyány II. Ferenc és Lobkovicz Poppel Éva 1607. július 16-án Dobra várában tartották lakodalmukat. Éva a főnemesi asszonyok szinte minden tevékenységi körében tökéletességre törekedett. Híresek voltak udvari lányai keze alól kikerülő munkák, gazdag patikájából gyakran kértek orvosságokat és recepteket. Tanultabb és keresettebb alig akadt nála abban a korban. Többen fordultak hozzá levélben, mint a leghíresebb bécsi orvosokhoz.

Poppel Évát többszörös rokoni szálak fűzték a Zrínyi családhoz. Már Zrínyi Miklós születésénél is jelen volt 1620-ban az ozalyi várban, majd gyakran Csáktornyán. Természetes, hogy a teljesen elárvult kisfiúkat magával vitte Németújvárra. Ott nevelkedtek Batthyányné édes gyermekeiként 1627-től 29-ig, amikor is Pázmány Péter bíboros érsek, kancellár lett a Zrínyi fiúk egyik gyámja, aki a gráci jezsuita iskolába küldte őket.

Batthyány Ferenc és Poppel Éva boldog házassága örök például szolgálhat arra, hogy mi mindent teremhet a szív, ha tiszta szeretet hevíti. Kevés házaspár mondhatta magáról, hogy oly nagy szeretet, tisztelet és csodálat veszi körül, mint a Batthyány párt. És ez a szeretet és tisztelet évről évre növekedett.

Sok nemeslány és fiú nevelkedett az ő kenyerén. E nevelő iskolának olyan híre támadt, hogy ausztriai és cseh főurak is oda küldték gyermekeiket. Ennek az udvarnak igazi lelke, vezetője és mestere Poppel Éva volt. Sok jeles magyar lányt és ifjat köszönhetett a nemzet e "nevelő oskolának".

Batthyány Ferenc 1625-ben meghalt. Az egykorú levelek alig tudják szóval leírni azt a nagy fájdalmat és kétségbeesést, amely Poppel Éván erőt vett. Ura halálakor még fiatal volt, de az özvegyi fátyolt sohasem dobta el, és urát holtig gyászolta. Egyébként úgy élt, mint azelőtt. A munka és a szeretet foglalkoztatta ezentúl is.

Poppel Éva a Batthyány családban mintegy folytatta a gyógyító gyakorlatot. Láttuk, hogy Svetkovics Kata is foglalkozott orvosságkészítéssel, amelyekből többek között Nádasdy Tamásnénak, a Zrínyi-, a Balassa családnak, Gyulay Jánosnénak is küldött. Zrínyi Dorica Poppel Évával kicserélte gyógyító tapasztalatait, segítettek egymásnak a gyógynövények beszerzésében, tanácsot kértek egymástól. Egyik leveléből megtudjuk, hogy Zrínyi Dorica menyétől fejfájás ellen kér orvosságot, s a Poppel Éva által kért füveket elküldte. Egy másik forrásban azt olvashatjuk, hogy az idősebb Batthyányné Poppel Évának kéz- és lábfájásról panaszkodik, s hozzá fordul tanácsért.

Poppel Éva egy ízben fiának, Ádámnak azt a tanácsot adta, hogy meddő feleségét ne a bécsi orvosokhoz, hanem a trencséni hévízbe vigye. Ezt írja: "El híd azt edes Fiam, az szegény Anyámtul is azt Hallottam, hogy az doctorok nem értenek annjra az Asszonyi állatok közöt való nyavalyához mjnt az Asszony emberek." Poppel Éva az édesanyjától, Salm Magdolnától hallottakra hivatkozik.

Udvari orvosa Purgollt Bálint volt. Az orvosdoktor elsősorban a beteg családtagokat kezelte. Doktor Rager és Spindler pozsonyi orvosok Poppel Éva hívására többször is megfordultak a Batthyány udvarban. Ő maga levelezett a szemgyógyításairól híres Pursius Sámuellel. Az említett orvosdoktorokon kívül laikus gyógyítók, javasasszonyok, bábák is tevékenykedtek Poppel Éva udvarában.

Poppel Évának híres patikája, igen jól felszerelt orvoslói eszköztára és számtalan receptje volt. A különböző ásványi eredetű anyagok, a gyógynövények és a különféle kémiai és fizikai eljárásokkal készített orvosságok alkották Poppel Éva házi patikáját. Nagy mennyiségben készítettek orvosságokat a laikus gyógyítók, a bábák és az udvar asszonyai. Ezek munkáját, valamint a Dobrán megforduló és az itt tartózkodó képzett orvosdoktorok munkáját nagyban segítették a családi könyvtárban megtalálható - a kor tudományos szintjének és igényeinek megfelelő - orvosi könyvek, az orvosságkészítés módjait leíró munkák, az orvosságos receptgyűjtemények, a herbáriumok, füveskönyvek.

Poppel Évához igen sokan fordultak segítségért. Thurzó György nádorispánnak a pozsonyi országgyűlésre személyesen szállított orvosságokat, Zrínyi György lábára fekélyflastromot küldött. Pázmány Péter előadván neki a betegségét, a többi között ezt írta: "Ha kegyelmed az fulladás ellen valami jó és próbált orvosságot tudna, megszolgálom kegyelmednek, ha tudtomra adja". Úgy látszik a nagy érseknek nem lehetett különös szerencséje az orvosokkal.

Batthyányné Poppel Éva, a 17. század egyik nagyasszonya elsősorban mégis a nők, szülőnők és gyermekágyas asszonyok bizalmát bírta. Ő maga írta egyik levelében, hogy édesanyjától gyakran hallotta, mennyivel jobban értenek az asszonyok a női betegségek gyógyításához, mint az orvosok. Tudatában van annak, "hogy milyen különleges testi-lelki állapotot jelent a terhesség, milyen különleges gondosságot, bánásmódot igényel az állapotos környezete részéről." Alig akadt főúri család, ahová ne ő küldött volna tapasztalt bábát, s ahol nem az ő receptjei szerint kezelték csöppségeiket. Magtalanság esetén ő adott tanácsot, a szüléstől független női bajokra fluidumokat és életviteli útmutatást.

Az érvágás igen népszerű és elterjedt volt a 17. század első felében. Poppel Éva egyszer Magdolna leányát kísérte el Bécsbe az orvosokhoz eret vágatni. Más alkalmakkor ő maga is vágatott eret, s ehhez Purgollt doktort kérette magához. Poppel Éváék nem borbélyokkal, hanem orvossal vágattak eret. Tudjuk, hogy az érvágás ártalmaival is tisztában voltak. A források alapján megállapítható, hogy az érvágást Poppel Éva udvarában laikus gyógyító nem végezte, s hogy az szigorú orvosi felügyelet mellett történt, illetve csak orvos végezte el.

Poppel Éva igen jó viszonyban volt a katolikus püspökökkel, amint ezt Pázmány Péter levele is bizonyítja. A jezsuitákat anyagilag támogatta, a szegény franciskánusokat évről évre segélyezte. A pálosok maguk írják, hogy sok jóban részesültek tőle.

Csáky László így írt erről: "Az páterek dicsekszenek az nagyságod szeretetivel levelekben! Én is megszolgálom nagyságodnak, hogy azoknak szegénységét, kiknek ez világon elég lehetett volna, Istenért megbücsültette."

A híres térítőt, Hajnal Mátyás jezsuitát nemegyszer felruházta maga kezével varrott ruhával, aki ezért így ír neki: "Noha egyébha is, de csaknem minden regvel, midőn felkelek, megemlékezvén az nagyságodnak velem tett javairól, mondám, regvel, midőn felkelek, mert akkor tapasztalom az fejér ruhát leginkább, mellyel béfödözött nagyságod nem egyszer, hanem többször is! Nem tehetem, hogy nagyságodért az Istenhez lelki sóhajtásokat ne tegyek. Kívánom ő szent irgalmasságától, öltöztesse föl ő szent fölsége nagyságodat itt az eleven hittel tündöklő szent malasztjának ruhájában; amott az örök dicsőségben."

A sok szolgálat, a kimeríthetetlen jóság és szívélyesség, amiket Éva asszony mindenki iránt tanúsított, évről évre népszerűbbé tették őt. A levelek egész tömege maradt ránk, amelyek a hála és a szeretet érzésétől visszhangoznak. Úgy tűnik, egész életét kitöltötte a másokon való segítés szenvedélye. A mindenre kiterjedő karitatív buzgóságot a herceg szemorvos - Batthyány-Strattmann László - valószínűleg tőle örökölte.

Batthyány Imre

A Magyar Kurir 1818. március 30-i számában található a következő híradás: "Batthyány Imre gróf 1819. márczius 18-án 75 éves korában Fejér megyében meghalt. Az orvosi tudományt is kitanulván, egész ispotályt és patikát tartott, s a közelebbről s távolabbról is oda gyülekező szegénységet ingyen és igen szerentsésen gyógyította."

Sajnos néhány adaton kívül mást nem találunk róla. Batthyány Imre (1744-1719) gróf Batthyány Imre fia, hitvese Haller Anna (1757-1814). Gyermekei: Imre, István, Izabella, Mária, Anna, Teréz, Julianna és Eleonóra.

Úgy látszik, hogy közelebbi elődje a körmendi gyógyító hercegnek. Több mint száz évvel megelőzte őt. Több adatot nem találtam róla.

Batthyány Ludovika

A gyógyító, embertársaikkal szeretettel foglalkozó, törődő Batthyányak között meg kell említeni a Szegények Orvosa édesanyját is, a Zsigmondi ágból származó Batthyány Ludovikát. Batthyány László az ő példájából is látta, hogy mit jelent a szegénység és a betegség, és hogyan lehet azt enyhíteni.

Batthyány Ludovika Csákányban (a mai Csákánydoroszlón) született 1843-ban. Mindössze 10 éves volt, amikor édesanyja meghalt. Batthyány Ludovika és Batthyány József Csákányban találkoztak először, s mindjárt nagy szerelemre gyulladtak. Ez a szerelem rövid időn belül az örök kötelék vágyát ébresztette bennük. 1861. szeptember 21-én kötöttek házasságot Mariazellben. Innen azonnal Dunakilitibe utaztak, ahol József anyja rendezte be nekik a kastélyt. Leánya, Erzsébet így emlékezik anyjára: "Anyánk Batthyány Lujza, elbájoló gyermek volt még, tizenhat évével sokkal fiatalabbnak látszott. Nefelejcskék szeme és gesztenyebarna haja volt. Gyöngéd, irgalmas szeretettel segített a szegényeken, amikor csak tehette. Hiányzott belőle a kevély hiúság. Szerető szívű, jóságos és egyszerű volt." Dunakilitiben gyakran látogatta a szegényeket, különösen a betegeket, mindenhová gyógyírt, orvosságot vitt. A kolerajárvány idején Lujza fogadalmat tett, ha a kastélyban és környékén senki nem betegszik meg, kis kápolnát emel Mária tiszteletére, annak a csákányi parkban álló kis kápolnának mintájára, amelyet édesapja, Batthyány Zsigmond emeltetett. Imádsága meghallgatásra talált, a kastélyban mindenki egészséges maradt, így Lujza kis kápolnát építtetett Dunakilitin.

Küzdelmes, szenvedésekkel teli életet élt. 14 gyermeke született, de közülük sok meghalt. Férje, József elhagyta családját, és anyja társalkodónőjét, Kornis Antóniát vette feleségül. Ez az esemény és betegsége (vese- és szívbaja) siettette halálát, és 39 éves korában elhunyt.

Fia, László mindig szeretettel emlékezett édesanyjára: "Mit szenvedett az én szegény, szegény anyám: vesegyulladás, vakság, és lelkileg-! Minden szenvedésből csak az érdemek maradtak meg." József fia mondta: "Dolgozószobájában az íróasztal mögött függött egy olajfestmény, édesanyjának majdnem életnagyságú képe. Amikor mi, gyerekek átmentünk ezen a szobán, majdnem mindig visszatartott minket, és ezt mondta: Nézzétek, gyerekek, szent volt! Gyakran beszélt édesanyjáról mint vértanúról."

Édesanyja mély hatást gyakorolt Batthyány Lászlóra. Az utolsó együtt töltött karácsonyról így emlékezik meg László testvére, Erzsébet: "Anyánk a karácsonyfához már nem tudott felkelni, a gyerekek nagy csendben csak néhány percre mehettek a betegszobába. A kis Laci letelepedett a szoba egyik sarkában, nagy szemekkel onnan figyelte édesanyánkat. Az orvos jöttekor elbújt, de csupa szem és fül volt. Tud vajon az orvos segíteni? Ez volt a fiú leghőbb vágya, mert igen meleg szíve volt. Itt ébredhetett fel benne a vágy, hogy orvos legyen...S amikor egy gyógyszer hatására anyánk jobban lett, Laci boldog volt."

A Batthyányak a körmendi ispotályért és kórházért

Meg kell emlékezni arról is, hogy mit adott a Batthyány család az egészségügy tekintetében is Körmendnek, még Batthyány-Strattmann László körmendi működése előtt.

A Helytartótanács 1723. évi LXX.sz. rendelete kötelezte a városokat, hogy elszegényedett és magatehetetlen betegeikről gondoskodjanak, részükre betegházakat, (ispotályokat) létesítsenek. Ennek hatására Batthyány Lajos gróf 1727-ben Körmend idős betegei számára ispotályt létesített, amelynek költségeit részben maga vállalta, a többit a város fedezte. Náluk már meghonosodott az "uradalmi orvosi rendszer", vagyis állandó orvost és sebészt alkalmaztak. Több orvostörténeti feldolgozás feltételezi, hogy nem ez volt Körmend első betegháza, hiszen az előző évszázadban a körmendi várban is létezett hasonló intézmény. Az 1727-ben alapított városi ispotály élén seborvos (sebész) állt, aki járandóságát részben a Batthyány-uradalomtól kapta. Az itt működő sebész a lakosság rendelkezésére is állt. Az ispotály a Mikes Kelemen utca és a főtér sarkán állott.

A 19. század elejére az ispotály kicsinek bizonyult ezért 1833-ban új kórház létesült a Mikes Kelemen és az egykori Aponyi Albert utca sarkán. A kórház négy kórteremből állt. A Működésére a város alapítványt létesített, amelyhez a Batthyány család jelentős összeggel járult hozzá.

Körmend második kórházának története az 1800-as évek végével zárul, amikor is már felépült az új, a kor követelményeinek megfelelő kórház. Helyét Batthyány-Strattmann Ödön herceg, határozta meg, aki a városnak adományozta egyik ötholdas ingatlanát a Körmend-Alsóberkifalu határában Szentgotthárd-Graz felé vezető országút mentén. A kórház itt épült meg, 1901 januárjában készült el.

A körmendi kórházzal kapcsolatban is meg kell emlékeznünk a herceg-orvosról. Batthyány László a kastélyában berendezett 14 ágyas volt vöröskeresztes kórház teljes berendezési és felszerelési tárgyait, mintegy 35.000 korona értékben, a kórháznak ajándékozta. Állandóan segélyezte a kórházat, átengedett egy 10 holdas területet, amit azután a kórház bérbe adott, és a bérleti díjat fejlesztési célokra fordította.

Batthyány-Strattmann László orvosi tevékenységével ebben a munkában nem foglalkozunk. A Testis Temporis sorozatban külön füzet jelent meg róla és hitveséről, Coreth Mária Teréziáról is.

Felhasznált irodalom:

Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon. In: A Batthyányak évszázadai, Körmend-Szombathely 2006. 65-72.o.

Nagy-Tóth Mária: A Batthyány család gyógyító nagyasszonya. In: A Batthyányak évszázadai, Körmend-Szombathely 2006. 81-88.o.

Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.

Kardos Klára: A szegények orvosa, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1978

Magyari-Kossa: Magyar Orvosi Emlékek III. Budapest, 1931.

Kincses Katalin: Gyógyítás Poppel Éva udvarában. In: Korunk 3. 1993. 105-111.o.

Kincses Katalin.:"Im küttem én orvosságot" Lobkowicz Poppel Éva levelezése 1622-1640

In: Régi Magyar történelmi források III. k. Budapest, 1993.

Kapronczay Károly - Remetei Filep Ferenc: Batthyány-Strattmann László 1870-1931

In: Körmend egészségügyének története. Körmend, 1983. 115-122.o.