Batthyányak



Batthyány Boldog László
(1870-1931)



"Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjem. Az Úristen kegyelméből évek hosszú során át napról-napra dolgoztam kórházamban, tehetségemhez képest segítve beteg embertársaimon. E munkám volt forrása számtalan kegyelemnek, és azon sok lelki örömnek, amely a magam és családom minden tagjának lelkében uralkodott. Azért, mint életemben mindig, e helyen is mély hálát adok a Teremtőnek, hogy az orvosi pályára hívott. Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!"
(Részlet végrendeletéből)

"Körmend legendás hercege..." - énekeljük Székely László versét a herceg születésének, vagy halálának évfordulóján tartott ünnepségeken. Amikor pedig körmendi kastélya előtt megyünk el Unger Ilona versének sorai jutnak eszünkbe: "Legendát suttognak a bástyák...".Legendákat és igaz történeteket - a régmúltban élt Batthyányakról és Batthyány-Strattmann Lászlóról, akit Körmend és az egész ország úgy ismert, mint a "Szegények orvosa" vagy a "körmendi szemorvos. Nemcsak Körmend, hanem az egész ország is így ismeri Batthyány-Strattman Lászlót: "a körmendi szemorvost" vagy a "Szegények Orvosát". Körmend azon kevés város egyike, amely boldogot adott az anyaszentegyháznak: Batthyány Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.

1. Ősi magyar család sarja

Batthyány László az ősi Batthyány család sarja. Minden magyar ismeri ezt a családot, amely kiemelkedő személyeket adott hazánknak. Possonyi László felteszi a kérdést, hogy oly sok dicső ős után, akiket ez a család adott a magyar nemzetnek (hadvezérek, politikusok, államférfiak, egyházi méltóságok), mit tud még egy családtag tenni, ami méltó arra, hogy a történetírók megörökítsék. Possonyi szerint már csak egyetlen út van: az életszentség útja. Batthyány László zsenije ezt az utat találta meg. E rövid életrajzban azt szeretnénk elsősorban bemutatni, hogyan lett Batthyány László az egyház által is elismert boldog, példakép.

2. Gyermekkora, szülei, nagyszülei

Batthyány László apja a Pinkafői ágból származó Batthyány József, anyja ugyanennek a családnak az ún. Zsigmondi ágából származó Batthyány Ludovika. Mindkettő abból a grófi ágból ered, amely alapítójának Batthyány Ádám fiát, I. Pál grófot tekinti.

Batthyány József és Ludovika Csákányban (a mai Csákánydoroszló) ismerkedtek meg, és 1861. szeptember 21-én kötöttek házasságot Máriazellben. Dunakiliti lett első otthonuk. Itt születtek a gyermekek. A 14 gyermek közül több meghalt röviddel a születés után. László is Dunakiliti községben született 1870. október 28-án szülei tizenegyedik gyermekeként. A dunakiliti templomban 1870. november 4-én keresztelték meg, és a László, Antal, János, Lajos nevet kapta.

László csak hat éves volt még, amikor a Duna vize elöntötte a községet. Mentőcsónakon hozták ki a megrémült gyermekeket és vitték Rajkáig. Ettől kezdve Köpcsény ( a mai Kittsee) lett életének színtere, és ott élt 1920-ig, amíg Körmendre nem költözött. Köpcsényben születtek gyermekei.

Batthyány László szülőháza Dunakilitiben ma iskola. Az iskola falán emléktábla, udvarán pedig szobor emlékeztet a község nagy szülöttjére. Az iskolával szemben egy 1875-ben készült Mária-szoborkápolna áll. Ez Ludovikának, László édesanyjának fogadalmi ajándéka egy járvány megszűnéséért.

László gyermekkorát elég korán családi tragédia árnyékolta be. Még csak 8 éves volt, amikor édesapja elhagyta családját, és feleségül vette édesanyja társalkodónőjét, Kornis Antóniát. László beteg édesanyját annyira megviselte a szomorú eset, hogy 39 éves korában, 1882. július l4-én meghalt. László ekkor 12 éves volt. Már 9 éves korában beadták a jezsuiták kalksburgi (bécsi) kollégiumába. László végleges pályaválasztását bizonyára befolyásolta az, hogy látnia kellett édesanyja szenvedését, és nem tudott rajta segíteni. Édesanyja példás hősiességgel viselt szenvedésére felnőtt korában is visszaemlékezett. Nagy olajképét dolgozószobájában helyezte el, fényképét pedig imakönyvében őrizte. László kalocsai diáktársa emlékezett rá, hogy sokszor mondta: "Orvos leszek és a szegényeket ingyen fogom gyógyítani."

Anyja halála után Zsigmond nagyapa Csákányba vitte a gyerekeket, ahol a szerető nagyszülővel igen boldog napokat éltek. Az apa azonban pert indított, és elvitte őket a mostohához Felbárra.

A Szlovákiához került Felbáron is szépen őrzik a hívek Batthyány László emlékét. Emléktábla található a templom falán, s az iskolát is Batthyány Boldog Lászlóról nevezték el. Boldoggá avatásnak második évfordulóján helyezték el a mellékoltáron ereklyéjét is.

Batthyány József, az édesapa, nagy magyar volt, ezért fiát elhozta Bécsből, és a kalocsai jezsuitákhoz íratta be, ahol kiváló tanárai és nevelői voltak. Nyolcadikos korát váratlan esemény zavarta meg: durván megsértette egyik tanárát, ezért eltanácsolták az intézetből. Magántanulóként Ungváron érettségizett 1890-ben.

3. Felsőfokú tanulmányai

László gyermekkora óta érezte, hogy az orvosi pályához van hivatása. Már gyermekkorában kis gyógyszertárt rendezett be, és "gyógyította" a hozzá forduló testvéreket, alkalmazottakat. Érettségi után mégsem kezdhette meg orvosi tanulmányait, mert József nevű bátyja 21 éves korában tüdőbajban meghalt, s édesapja őt akarta a birtok élére állítani. Ezért kényszeredetten a bécsi gazdasági főiskolára iratkozott be, ahol nem találta meg a helyét. Kémiát, filozófiát tanult, csillagászattal foglalkozott, sokat zenélt, zongorázott. Majd beállt katonának. Útkeresése akkor indult el helyes irányba, amikor 1896-ban beiratkozott az orvosi egyetemre. Édesapja 1897 augusztusában gyomorrákban meghalt. Édesanyja szenvedésénél még csak tehetetlen szemlélő volt, apja szenvedéseit már sokféleképpen tudta enyhíteni. A haldokló apa akkor mondta fiának: "Légy orvos, mert sok emberen tudsz segíteni!" Orvosi tanulmányait nagyon komolyan vette, és Bécsben 1900. június 9-én avatták doktorrá. Ekkor már két éve házas volt.

4. Házassága, családi élete

László Blanka nővérénél ismerkedett meg Coreth Mária Terézia grófnővel, aki apai ágon tiroli, anyai ágon pedig orosz-francia elődöktől származott (1874-ben született Bécsben és ugyanott halt meg 1951-ben). Coreth Mária Terézia vallásos családból származott, a Sacré Coeur nővéreknél tanult. Művelt nő volt, sokat olvasott, s igazi partnere tudott lenni férjének. Természetes, hogy szentségi házasságot akart. Mindketten komoly szentgyónással készültek fel a házasságra. A 23 éves "Mizl" (így becézték Coreth Mária Teréziát) és a 28 éves Batthyány László 1898. november 10- én a bécsi Votiv Kirchében esküdtek örök hűséget egymásnak. Boldog házasságukról László 1907-ben a következőket írta naplójában: "...Immár kilenc éves házasságunk óta szívben-lélekben egyetlen személy vagyunk, és minél inkább telnek az évek, annál bensőségesebbé és kedvesebbé válik a kötelék, amely kettőnket életre szólóan egyesít. Napról napra jobban szeretjük egymást..." Mizl férje kedvéért megtanult magyarul, és amikor tehette, segített férjének az orvosi munkában is. Elfogadták a gyermekáldást. Házasságukból 14 gyermek született (3 kis korában meghalt). Gyermekeik 1900-1918-ig: Ödön, Ludovika (Lili), László, Anna, Iván, Blanka, József, Mária Terézia, Ferenc és Franciska (ikrek) és Károly.

Nagyon sokat lehetne írni e példás család életéről. A herceg már ekkor megvalósította a ma oly sokat emlegetett "családegyházat". Gyermekei számára "kis Paradicsomot" akart kialakítani, ahol jól érzik magukat. Őket nemcsak becsületre, munkás életre, hanem a szegények szeretetére is nevelte. Amikor figyelmeztették, hogy ne legyen olyan nagylelkű az adakozásban, hanem gondoljon gyermekeire ezt válaszolta: "Gyermekeimet arra nevelem, hogy hivatást válasszanak és abból éljenek meg." Hasonló ehhez egyik leánya Lili vallomása: "Mi nem tudtuk, hogy gazdagok vagyunk. Megvolt minden szükséges, de a fényűzés, a pazarlás tilos volt."

Az egész család minden reggel szentmisén vett részt és szentáldozáshoz járult. A fiúk a misén ministráltak. Szentmise után az édesapa rövid elmélkedést tartott nekik: "Ma mit teszünk az Úr Jézusért?" Naplójában megtaláljuk, hogy milyen jócselekedeteket adott fel nekik. Este 1 8-kor elimádkozták a szentolvasót. A nap közös esti imával fejeződött be. Sok elfoglaltsága mellett mindig tudott időt szakítani családja számára, gyermekei nevelésére. Boldog volt családja körében. Egyik naplójegyzete is ezt bizonyítja: "A hóviharban való viszontagságos utam után kétszeresen élveztem otthonomat. Csakugyan sehol a világon nem olyan szép, olyan békés, olyan kedves, mint családom körében. Mert a mi házunkon ezek a szavak állnak: Én pedig, és az én házam, mi az Úrnak szolgálunk!" (Józs 24.15).

5. A szegények orvosa

Bármennyire is vonzó családi élete, a világ számára elsősorban gyógyító orvosként lett ismeretes. Doktorrá avatása után még klinikai sebész orvosi gyakorlatot végzett. Már az első évben, az orvosi diplomája megszerzése után, 1901-ben hozzálátott Köpcsényben a templom mellett magánkórháza felépítéshez. 1902-ben már készen volt a 30 ágyas kórház, amely felszerelésben bármelyik pesti kórházzal felvehette a versenyt. A gyógyító munkához a legkorszerűbb felszereléseket szerezte be. Olyan laboratóriuma volt, amellyel abban az időben még a nagyobb kórházak sem nagyon rendelkeztek. Röntgen készüléket is vásárolt, amint a gép használata az orvosi gyakorlatban megjelent. Bécsből hívott egy fiatal sebészorvost, dr. Ottó Fuchsot. Nagy kedvvel és hivatástudattal vetette bele magát az orvosi munkába. Köpcsényi kórházában Vincés nővérek, Körmenden pedig keresztes nővérek végezték a betegek ápolását. Annyira megnőtt a kórház forgalma, hogy a MÁV egy hajnali vonatot állított be, amelyet "kórházvonatnak" neveztek el.

Kezdetben többen azt gondolták, hogy dr. Batthyány László csak szórakozásból foglalkozik gyógyítással. Ilyen megjegyzéseket olvashatunk róla a korabeli sajtóban is. A híres szemész- professzor, Grósz Emil válaszolt ezekre: "Valóban hivatásszerűen foglalkozott az orvosi tudománnyal és nem úri passzióból. Igen ügyes kezű és lelkiismeretes operatőr volt, orvos, aki soha nem kímélt sem fáradságot, sem időt, sem a saját egészségét, hanem szenvedő embertársainak mindig, minden pillanatban segítségére sietett."

Asszisztense, dr. Ajtay Mária mondta róla: "Nem szemorvosdit játszó magyar főúr volt, hanem valódi szemész, vérbeli műtősebész...Egyéniségéhez tartozott a rejtett élet szeretete. Mint szemorvos is a legcsendesebb elvonultságban dolgozott, de az utána itt maradt műtéti naplók és ambulánskönyvek hangosan beszélnek, a számok bizonyítanak és meggyógyított betegeinek ezrei tanúskodnak rendkívülien hatalmas munkásságáról."

Életének egyik legtermékenyebb szakasza az első világháború ideje volt. Kórházát ekkor emelet ráépítésével 70 ágyra bővítette, hogy a beteg katonáknak is legyen hely benne. Bőkezűen gondoskodott a sebesültek ellátásáról orvosi és egyéb téren. Gondja volt arra, hogy a katonák bort is kapjanak, a lábadozóknak kuglipályát állíttatott fel a kórház kertjében. Levelezőlapokat osztott ki, hogy tudjanak írni családtagjaiknak. Ő maga is megírta azok leveleit, akik nem tudtak írni.

Mivel a férfiak bevonultak katonának, az asszonyokra maradt minden munka. Hogy megkönnyítse munkájukat, felesége óvodát hozott létre Köpcsényben, és ő foglalkozott a gyermekekkel. Körmenden erre való emlékezéssel nevezték el a Bartók lakótelepi óvodát a hercegasszonyról (Dr. Batthyányné Coreth Mária Óvoda).

Mivel a körorvos is bevonult katonának, Batthyány látta el a körorvosi szolgálatot is Köpcsényben és környékén. A megye akkori vezetője, Szontágh Jenő írta: "Mentegetőzve jött hozzám, hogy egyszer ő is kér valamit, és úgy adta elő kívánságát, hogy helyettesíteném be őt a körorvosi állásra. Én nem hiszem, hogy ebben az országban volt vagy lesz kör, ahol az orvosi szolgálatot jobban, lelkiismeretesebben és pontosabban ellátták volna. Nem méltatlankodott, ha éjnek idején legjobb álmából verték fel, nem húzódozott, fagyban, sárban kocsira ülni, hogy elmenjen egy szülő asszonyhoz, nem fogta be az orrát, ha alacsony, szellőzetlen, a munka verejtékszagától terhes földes szobába kellett lépnie, és úgy vizsgálta meg a legutolsó napszámost, vagy beteg cigányt, mintha főherceget kezelt volna."

A visszaemlékezések szerint akkor alig pihent naponta 3-4 órát. Ő maga így emlékezik meg naplójában ezekről az időkről: "Azok voltak a szép idők, amikor mint körorvos dolgoztam Pama, Edelstahl, Kittsee helységekben, és még hozzá ott volt a 70 ágyas kórházam súlyos sebészeti operációkkal, lényegében egyedül! - Akkor reggel 1-2 nagy operáció volt, sok ambuláns operáció, utána minden háborús sérültet bekötözni. - Halálfáradtan érkeztem ebédhez, és ebéd után következett a beteglátogatás a helységekben."

Két éven át, 1904 és 1905-ben, kiadta magánkórházának éves anyagát. (Aus dem Privatspital des D. Graf Ladislaus Batthyany in Köpcsény bei Presburg, Jahresbericht 1904. 110 o.) Ezt szakembernek kellene elemezni. Felsorolta benne az érdekesebb eseteket, és fényképekkel is illusztrálta. Valószínűleg minden évben ki akart adni egy ilyen évi jelentést, de azt csak 1905-ben tehette meg, később nem volt rá ideje. Rendszeresen közölt külföldi szaklapokban: a müncheni "Zentralblatt für Augenheilkunde" c. szakfolyóiratban tett közzé sorozatosan esetleírásokat. Színvonalukat már maga a leközlő lap is fémjelzi.

Ez a megnövekedett munka meghaladta fizikai erejét. Felesége jól látta, hogy ezen változtatni kell, ha még gyógyítani, dolgozni akar. Férje barátjával, a bécsi dr. Steyskallal megegyeztek és rábeszélték, hogy hagyja abba a sebészeti tevékenységet, és kisebb fizikai megterhelést igénylő orvosi munkára specializálja magát. Ekkor döntött úgy, hogy szemorvos lesz.

6. Körmendi évei

Trianon után Köpcsény Ausztriához került. Vagyonának nagy része az elcsatolt területeken volt. Ezeket névleges összegért el kellett adni. Köpcsényi kórházát is az osztrák államnak hagyta azzal a kikötéssel, hogy ha a községben tartózkodik, operálhasson. Ő mindig magyarnak vallotta magát, ezért ekkor Körmendre költözött.

Batthyány-Strattmann Ödön herceg 1915. február 2-án utód nélkül halt meg. Ferenc József Batthyány Lászlónak adta a körmendi hitbizományi majorátust, a hercegi címet és a Strattmann nevet. A Vas megyei körmendi hitbizomány 29.400 katasztrális hold volt, amelyet még Batthyány Lajos gróf alapított 1746-ban.

Körmendre érkezve első dolga volt, hogy a kastélyegyüttes jobb szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. (1958 őszétől cipőgyár volt ebben a részben, ma üresen áll.) A körmendi kórháznak is nagy volt a forgalma, akárcsak a köpcsényinek. Sokszor 70 vagy 100 beteg várta. 1920-ban Körmenden 5605 betege volt, utána többnyire 5000 körül. Kb. 1700 hályogot operált, összes szemműtétét pedig 3000-re teszik. Első évei és háborús működése idejét beszámítva 20 ezer műtétről beszélnek.

Mindezt ingyen végezte. Birtokai jövedelmének 2/3 részét nyelte el a kórház. Nem volt olyan jótékony gyűjtés, vagy nemes intézmény, amelyhez Batthyány László ne járult volna hozzá. Egyik legnagyobb adományozója volt a szanatóriumi mozgalomnak, amely célul tűzte ki minél több TBC-szanatórium létesítését. Batthyány László volt az egyik ösztönzője és anyagi támogatója a hasonló Vas megyei szervezet megalapításának és a körmendi TBC Gondozó megszervezésének. Később pedig rendszeresen segítette működését.

Már Köpcsényben is összeírta a segítségre szoruló szegényeket egy 14 lapból álló kis jegyzetfüzetben. Ugyanezt megtette Körmenden is.

Batthyány László herceg József nevű fiának családi iratai között található az az elemi iskolai füzet, amelynek felirata: "Armen von Körmend". A füzet Körmend szegényeinek adatait tartalmazza. Az egyszerű füzet bepillantást enged Batthyány László "szociálpolitikájába". A herceg pénzbeli, s természetben adott juttatásairól nem akar látni semmiféle kimutatást, a rászorulók helyzetét viszont át akarja tekinteni. A füzet Körmend 47 szegény családjának, valamint a "szegényház" szegényeinek névsorát és felmérését tartalmazza, s a Szegények Orvosának konkrét testvéri szeretetét tanúsítja.

Mint a felsőház tagja, egyszer sem szólalt fel a szegények érdekében, de saját példájával politizált, és igyekezett valóra váltani a keresztény szociális elveket.

IV. Károly restaurációs kísérlete során 1921. március 26-án Szombathelyre érkezett, ahol Mikes János püspök fogadta. Itt rövid találkozásra került sor Batthyány Lászlóval. Később a király meglátogatta Körmenden a Batthyány családot. Amikor pedig IV. Károly április 5-én elhagyta az országot, vonatja megállt Körmenden. A vasútállomáson a herceg családjával együtt fogadta és elbúcsúzott tőle. László doktor haláláig hű barátja és tanácsadója maradt az özvegy Zita királynénak, aki viszont szentnek tartotta a körmendi hercegorvost.

Egyébként távol tartotta magát a politikától. Az Országos Revíziós és Legitimista Párt Elnökségi Végrehajtó Bizottsága a herceget 1925-ben fővédnökévé és dísztagjává választotta. Az ünnepélyes hangvételű és díszes kiállítású okmányra dr. Batthyány a következő levélben válaszolt: "Az Országos Elnökségi Végrehajtó Bizottság nagybecsű felhívásának és szíves megkeresésének vételét igazolva van szerencsém értesíteni, hogy soha semmiféle politikai párthoz nem tartoztam, ilyennek tagja nem voltam és nem vagyok, politikával nem foglalkozom, hanem kizárólag orvosi hivatásomnak élek. Midőn engem megtisztelő bizalmukat megköszönöm, kérem, szíveskedjék tudomásul venni ezen bejelentésemet, hogy fenti elveimhez híven az Országos Revíziós és Legitimista Pártba - sajnálattal - nem lépek be.- Hazafias üdvözlettel: Dr. Batthyány. 1925. aug. 28."

Talán legszebben foglalta össze dr. Batthyány László minden társadalmi korlátot ledöntő, példaadó szeretetszolgálatát megemlékezésében Vámossy Zoltán professzor: "Egy nagy urat temettek a nyugati határon; ide neve, mint kiváló kartársé, de talán még inkább mint érző szívű áldozatos emberé kerül. Hogy ki volt, hogyan élt, mit tett? - azt mindnyájan tudjuk, és tisztelettel hajlunk meg a humanitás tiszta érzése előtt, ami e nagy ember lelkét eltöltötte. Egy nagy úr...tudományszomjat táplál lelke mélyén és...kiküzdi magának, hogy orvos lesz, mégpedig szakmájában kiváló, és egész hatalmát, vagyonát...maga szerzette képessége szolgálatába állítja, hogy áldásává váljék annak a vidéknek és népének, ahol él...Nem országos dicsőségre és hírnévre vágyott...tudományának és operateuri művészetének szeretete tartotta őt családi körében és otthonába gyűjtött betegei között. Milyen egyszerű és nemes példája volt ez az igazi főúr kötelességérzetéből fakadt áldozatkészségnek, amit ő nyújtott e szegény Hazának, sínylődő népének kórházával és annak ideálisan tökéletes kiszolgálásával, amibe még családját is bevonta! Milyen magasztos példamutatás ez ebben a nyomorult országban!"

Életének nehéz eseményei

Súlyos megpróbáltatást hozott számára az első világháború befejezése utáni zavaros időszak. Mivel családját féltette, 1918-ban elhagyta Köpcsényt és családjával Bécsbe ment. A forradalom oda is eljutott. Egy-két hetet ott töltöttek. Az Irgalmas Testvérek kórházába járt be, a belgyógyászaton és sebészeten dolgozott. Teljes létbizonytalanságba kerültek, s a gyermekeknek nem tudott enni adni. A Vöröskereszttől kaptak segítséget. Mivel a légkör teljesen bizonytalan volt, Bécsből is tovább kellett menniük, Svájcba menekültek. A hercegorvos iránti tiszteletet bizonyítja, hogy amikor Svájcból visszatértek, Köpcsényben mindent a legnagyobb rendben találtak. Semmi sem hiányzott, semmit sem vittek el, és nem rongáltak meg. A körmendiekre is jellemző, hogy a zongorába tűzve egy levelet találtak számtalan ismeretlen ember aláírásával és a következő szöveggel: "Miért teccet elmenni. Maga herceg úr a mi jótevőnk, nem történt volna semmi, sőt!

Életének egyik nagy próbatétele volt elsőszülött fiának, Ödönnek 21 éves korában történt halála. Egy későn felismert vakbélgyulladás következtében Ödön egy héten át tartó haláltusa után 1921. június 5-én meghalt. Az édesapa mély hittel és azzal a meggyőződéssel fogadta fia halálát, hogy Ödön az életből az Életbe ment. Fia emlékének egy kis füzetet szentelt: "Gróf Batthyány Ödön emlékezete" címmel.

Súlyos betegségének nehéz keresztútja 1929 őszén kezdődött. Dr. Ajtay Mária mondja el, hogy 1929. november 7-én zengte el hattyúdalát, ezen a napon operált utoljára, kilenc szürke hályogot egymásután. Már benne lappangott a gyilkos kór, sőt akkor már sejtette, hogy mit hordoz magában, hogy a halál mely neme vár rá, mégis úgy operált, mint máskor. Békés, jóságos nyugalommal, biztos könnyedséggel, mosolygós arccal. A műtétek után asszisztense megkérdezte, hogy nem volt-e ez ma mégis sok, nem fáradt-e el. Így felelt: "Óh nem! Olyan fiatalnak és frissnek érzem magamat, mintha huszonhat éves lennék, és most kelnék fel reggel az ágyamból. Hozzon elő kérem még kilenc hályogot, azt is szívesen megoperálom." Ránéztem...az arca fáradt volt, de tekintete frissen mosolygott, az örökké ifjú, természetfeletti kegyelmekben gazdag lelke ragyogott benne - emlékezett vissza az orvosnő. Másnap Rómába készült. Bécsben találkozott híres sebészorvos barátjával Eiselberggel. Beszélgetés közben megjegyezte, hogy az utóbbi időben gyengének érzi magát. Orvos barátja észrevette a súlyos betegség jeleit Batthyány László arcán és azt ajánlotta neki, hogy vizsgáltassa meg magát a Löw Szanatóriumban. Itt hólyagrákot állapítottak meg. Megoperálták, de állapota egyre súlyosabb lett. Ő maga, mint orvos nagyon jól tudta, hogy mi a betegsége és azt is, hogy az milyen nagy szenvedéssel jár, mi vár rá. Elfogadta a keresztet és nagy mély hitével Jézussal egyesítette szenvedését. Nem keseredett el, megmaradt vidám lelkűnek, igénytelen embernek, mint általában életében volt. Súlyos keresztútja 14 hónapig tartott. Blanka leánya betegsége alatt mellette volt, és naplót vezetett. Ebből tudjuk, hogy betegsége alatt több, mint ezer görcsöt állt ki.

A súlyos fájdalmak mellett legnagyobb szenvedése az volt, hogy el kellett szakadnia a kórháztól, kedves betegeitől. Kezdetben úgy gondolta, hogy betegszobája közelében bérelhetnének egy szobát és talán orvosi segítséggel még operálhatna is. Érezte azonban, hogy ez már számára lehetetlen, Isten nem aktivitását kéri, hanem szenvedését. Betegágyán sem maradt tétlen. Igyekezett itt is tanítani, buzdítani a jóra. Amikor fájdalmai szüneteltek, kis történeteket gondolt ki és diktált Blanka leányának, aki édesanyjával nagy szeretettel ápolta. Ezek a történetek nagyon egyszerűek, sőt talán naivak is, de mély erkölcsi tanulságokat hordoznak.

1931. január 22-én reggel még elmondta Szűz Mária kis zsolozsmáját, este pedig elkezdte családjával a rózsafüzér imádságot, amelyet minden este közösen szoktak elmondani. Közben elvesztette eszméletét, és 10 órakor csendesen elaludt. Az édesanya így jelentette be családjának: "Gyermekek, Papi a jó Istennél van."

Bécsben az Alser Kirchében Piffl bíboros szentelte be. Betegágyából kelt fel, mert amint mondta: nem mindenkor adódik alkalma az embernek, hogy szentet temessen. Ezután Körmendre szállították, és a kastély kápolnájában ravatalozták fel. Három napon át végeláthatatlan sorokban vonultak el ravatala előtt tisztelői, szegényei és gyógyult betegei. Január 26-án a beszentelést végző Mikes János püspök mondta, hogy nem érte, hanem hozzá kell imádkozni, mert szent élete által nyitva találta a mennyország kapuját. Körmendről január 27-én vitték Németújvárra a családi kriptába. Mivel egyre többen keresték fel sírját, 1988. május 28-án felhozták koporsóját a templom előcsarnokába. Boldoggá avatása előtt 2002. december 27-én újra felnyitották sírját, s a templom régi bejáratából kialakított kápolnában ezüst koporsóban helyezték el földi maradványait.

8. Életszentségének híre és boldoggá avatási eljárása

Nem csoda, ha az emberek már életében szentnek tartották. Scioppa pápai nuncius a közvéleményt fejezte ki a pápának küldött jelentésében 1923. november 10-én: "A magyarok azt tartják, hogy szent ember, de én biztosíthatom Szentségedet, hogy valóban az is."

Boldoggá avatási eljárása 1944 augusztus 30-án indult meg Bécsben, majd utána rövid idő múlva a Szombathelyi Egyházmegyében is. Sajnos a háborús események, valamint a kommunista diktatúra évtizedei alatt az ügy teljesen leállt. A szombathelyi anyag Bécsben elkallódott.

Kardos Klára 1977-ben Kismartonban kiadta Batthyány László életrajzát és 1926-ban írt naplójának teljes szövegét. Ezzel a boldoggá avatási eljárás újabb lendületet vett. Reménykedtünk, hogy II. János Pál pápa 1991 augusztus 19-i szombathelyi látogatásakor sor kerül a boldoggá avatásra. De a Szenttéavatási Kongregáció csak a következő évben, 1992. július 11-én bocsátotta ki a pápa jelenlétében és tekintélyével a hivatalos dekrétumot, amely kinyilvánítja, hogy Isten Szolgája, dr. Batthyány-Strattmann László hősies fokon gyakorolta életében az isten- és emberszeretet erényeit. Ezzel a boldoggá avatási per pozitív befejezést nyert. Ezután egy csodára volt még szükség. Ez is megtörtént 1989-ben. A Kongregáció illetékes testülete 2002. május 7-én tárgyalta a gyógyulást, amely Batthyány László közbenjárására történt. A testület arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált esetben Isten Batthyány László közbenjárására adta meg a gyors és teljes gyógyulást. Ezek után 2002. július 5-én a pápa jelenlétében közzétették Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási dekrétumát. Leonardo Sandri érsek a Vatikánban 2002. november 11-én kelt levelében értesítette Németh László posztulátort, hogy a boldoggá avatás Rómában 2003. március 23-án lesz a Szent Péter-templomban.

9. A boldoggá avatás Rómában

Körmendről különböző utazási irodák szervezésében indultak a hívek a boldoggá avatásra. A Városi Önkormányzat is képviseltette magát Bebes István polgármester vezetésével. Rómában március 22-én, szombaton volt az előkészítő szentmise az osztrák hívekkel együtt a Santa Maria Maggiore templomban. A boldoggá avatás pedig másnap történt napfényes időben a Szent Péter téren. Kislégi Nagy Ádám festménye jelent meg a Szent Péter-templom homlokzatán, amikor a pápa ünnepélyesen kijelentette, hogy Batthyány-Strattmann Lászlót a boldogok között tisztelhetjük, és liturgikus ünnepe január 22-én lesz. A hatezres magyar zarándoksereg lelkes ujjongással köszöntötte a hírt.

Másnap a pápa fogadta a VI. Pál kihallgatási teremben a boldoggá avatásra érkezett híveket. Bebes István polgármester ekkor adta át Körmend város ajándékát a Szentatyának.

Ugyanezen a napon este ünnepi szentmise volt a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. A római ünnepségek befejezése a Magyarok Nagyasszonya-kápolnában volt március 25-én.

A boldoggá avatás után Magyarországon hálaadó szentmiséket tartottak. Az első húsvéthétfőn délután volt Körmenden a Batthyány kastély előtti téren több ezres hívősereg jelenlétében. Veres András püspök mondta a szentbeszédet. Ő volt az egyik posztulátora a boldoggá avatási eljárásnak. Május 17-én a körmendi Kolping Család rendezésében Seregély István mutatott be ünnepi szentmisét Batthyány Boldog László tiszteletére a körmendi plébániatemplomban. A szentmisét a Magyar Rádió élőben közvetítette.

Ünnepi szentmise volt még Szombathelyen az oladi városrészben épült új templomban és Budapesten a Szent István-bazilikában.

10. A herceg tisztelete Körmenden -

Körmend városának polgárai mindig büszkék voltak arra, hogy a szentéletű orvos itt élte le élete utolsó évtizedét. Halála után, 1931. május 2-án a képviselőtestület elhatározta, hogy a főtéren lévő Immaculata-szobor glóriáját a herceg emlékére villanyfénnyel látják el.

1934-ben a körmendi kórház tisztelgett emléke előtt, amikor felvette Dr. Batthyány-Strattmann László nevét. Ezt a kommunista időben megszüntették.

A plébániatemplomban 1938-ban Szent László képe mellé megfestették a herceg arcképét is. A kórházkápolnában 1948-ban Haranghy Jenő két bibliai témájú képet festett: Jézus feltámasztja Jairus leányát és meggyógyítja a jerikói vak koldust. Jézus arcát Batthyány hercegről mintázta a művész. 1983-ban Závory Zoltán festőművész készített képet a gyógyító hercegről, amely a templom előcsarnokában látható.

A templom oratóriumában, valamint a téli kápolnában, múzeumot rendeztünk be a herceggel kapcsolatos emlékekből (fényképek, orvosi táblája, műszerei, köpenye található itt). 1988-ban a templom külső falára bronz emléktáblát készített Kiss Sándor szobrászművész. 1989-ben három színes ablaküveget helyeztünk el a téli kápolnában. Ezek a családapát, a műtétet végző orvost, és a szentmisén ministráló herceget ábrázolják.

1990-ben Körmend kórháza újra felvette dr. Batthyány-Strattmann László nevét, és dombormű készült a kórház falára. (Születésének évfordulóján évente itt történik a megemlékezés és koszorúzás). II. János Pál pápa 1991. évi magyarországi látogatása előtt szobor készült a kastély udvarára. Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész úgy ábrázolta a herceget, amint szeretettel hajol egy vak fiú felé. A szobor talapzatán két dombormű látható a családapáról és az imádkozó hercegről, valamint végrendeletének sorai: "Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá". A szobor leleplezése 1990 október 27-én volt.

Ugyancsak 1990 október 27-én vette fel szép ünnepség keretében a Bartók lakótelepi óvoda a herceg hitvesének, Coreth Máriának a nevét.

Szintén a hercegre emlékeztet Kiss Sándor alkotása, a "Jó Pásztor" szobra, amely a templomtéren áll. Felirata: "II. János Pál pápa szombathelyi látogatásának emlékére 1991. augusztus l9". (Arra akartunk emlékezni a szoborral, hogy vártuk a pápát Körmendre.)

1997. október 26-án helyeztük el a Szent László tiszteletére és dr. Batthyány-Strattmann László emlékére épült templom alapkövét a város vasúton túli részén. A templom két év alatt felépült. A templom előtt a herceg mellszobra látható. A templomba is készült róla szobor. Mindkettőt Lesenyei Márta Munkácsy-díjas művésznő készítette. A templom harangját az ausztriai Blumau egyházközsége ajándékozta. A magyar szenteket ábrázoló ablaküvegeket Perlaki József készítette. A templomot 1999. október 24-én szentelte fel dr. Konkoly István megyés püspök. Azóta itt emlékezünk meg a herceg születésének valamint halálának évfordulójáról, és hetente rendszeresen szentmisét tartunk a templomban. A Batthyány-templom mellé szoborkápolnát készíttettünk, amelyen bronz tábla örökíti meg a boldoggá avatás dátumát. A körmendi plébániához tartozó községekben is emléket állítottunk a boldoggá avatás eseményének: Horvátnádalján színes ablak, Felsőberkifaluban harangláb, Kemestaródfán a Miród forrásnál Lourdes-i kápolna, Magyarszecsődön emlékkő, Pinkamindszenten kereszt hirdeti a Szegények Orvosa boldoggá avatását. Ezek a községek valamikor különösképpen élvezték a gyógyító herceg áldásos tevékenységét.

A szentéletű herceg emléke így él Körmenden és környékén.