Kisboldogasszony Templom, Magyarszecsőd

Vas megyében, Körmend keleti szomszédságában, az egykori Szecsődön épült ez a kis falusi templom - ma magyarszecsődi római katolikus templom -, amely szinte az ismeretlenség homályából tűnt elő. Bár az Árpád-kori templomot a falusi téglaépítészet XIII. századi emlékei közé sorolták és műemlékké nyilvánították, a részletező leírás és építéstörténetének megírása sokáig váratott magára. C. Dr. Harrach Erzsébet műemléki felügyelő nagyszerű felfedezése - a déli kapu megtalálása - indította el a szakszerű tudományos kutatást és feldolgozást. Mindezekből kialakult a hiteles kép: a magyarszecsődi ,,kisded" templom a késő román provinciális templomépítészet csodálatos remeke.

A területet - Szecsődöt (Zechud), másként Lápsát (Lapsa) - 1205-ben II. András adományozza egy István nevű vasvári várjobbágynak érdemei elismeréséül. A későbbiekből kitűnik: azzal a meghagyással, hogy építsen templomot Mindenszentek tiszteletére. Szecsőd neve valószínűleg szláv eredetű. Mint "szecs/ka" szavunkban vágást, itt irtást jelenthetett. A magyar Lápsa (lápos, lapos kis vidék) egy dűlő nevében maradt fenn. Végül győzött- mint több más esetben is - a szláv eredetű elnevezés.

Az 1234-es év valószínűsíthető alapítási évül. Okleveles adatok vannak arról, hogy 1283-ban a Szecsődy család megosztozik a birtokon, de a templom kegyúraságát közösben hagyják. 1339-ben Ighazazzechewd, 1356-ban Eghazaszecheud megnevezéssei találkozunk az oklevelekben. Az első elnevezésben az )g" bizonyság arra, hogy az egyház szavunkban az egy nem számot jelöl, hanem az ősi id, üdv, szent szavunkkal azonos. A templom Mindenszentek titulusáról egy 1342-ben kelt oklevélből értesülünk. ("Omnium Sanctorum de Zecheud.")

A Szecsődy család utolsó kegyura Kálmán, országgyűlési képviselő. Őt felváltja dr. Szakács Manó. Monogramja (SM) látható a szecessziós stílusú kastélyon. Őt követik a németújvári Batthyányak. Az ő idejükben, 1905-ben, villám vágott a toronyba, és annak cserépzsindeIyes sátortetőjét tönkretette. Helyére hagyma alakú toronysüveg került. 1910-ben özv. Batthyány Béláné nővére, Tarnóczy Antónia, belsőleg renováltatta. 1934-től az azóta Németújváron elhunyt Batthyány Zsigmond volt a kegyúr, akinek a felesége még ma is él Németújváron. Ő a "szegények orvosának", dr. Batthyány Strattmann Lászlónak a leánya. A templomra jellemző, hogy kegyúri karzatos, kissé nyújtott szentéllyel. Az ásatáskor megtalált erőteljes posztamens kövek bizonyságul szolgálhatnak arra, hogy az eredeti torony szerves egységben épülhetett meg a karzattal. Statikai hiba folytán idővel mindkettő leomlott.

Ettől kezdve a XIX. századig csak fa harangláb volt a templom mellett. A mai "új" faltorony alapját Szecsődy Lajos tette le 1 862-ben, akit a szentély alatt épített kriptába temettek 1872-ben. A kripta a XVIII. század közepén épülhetett. Azelőtt a kegyurakat és hozzátartozóikat a templombelsőben temették. A híveket pedig új temetők nyitásáig a templom körül. Figyelemre méltó a nyugati karzatos és a hajóba nyúló tornyos megoldás, mely többszörösen összetett északnyugati és déli hatások nyomán sajátos szintézis eredménye a középkori Magyarországon.

Jelentős észrevétel, hogy a templom irányának kitűzése nem a védőszent napos napján megfigyelt felkelő, hanem lenyugvó nap irányában történt. Ez összefüggésben állhat a templom megvilágításával. A templom érdemes a megtekintésre. Szép látvány külsején a homlokzatok síkjából kissé kiemelkedő függélyes bordák (lizénák) fény- és árnyékjátéka, a déli kapu részletei az önmagába harapó sárkányos és bimbós fejezetekkel. A templombelsőben a feliratos falképek a protestáns birtoklási időből valók. Majd a rekatolizációs idő barokk oltára hívja fel a belépő figyel rnét. Az oltárkép Mária születését örökíti meg. Fent a Szentháromság-szoborcsoport, kétoldalt pedig Szent István, illetve Szent László szobra vonzza a látogatót.

Nem véletlen, hogy a templom idegenforgalmi nevezetesség lett, mert a román kori építészet egyik legszebb emléke a Dunántúlon.

A Tájak – Korok – Múzeumok Kiskönyvtára a templomról

A templom története

A XIII. században megépült templom lényegében alig változott az idők folyamán. Szigeti János református prédikátor 1651-ben jegyzőkönyvben rögzítette: a község és a templom a hitújítók kezén van. 1698-ban Kazó István egyházlátogatási jegyzőkönyve részletesen leírja a templomot: "A templom a község közepén, nyílt és tágas helyen van, réges régen Isten dicsőségére és Mindenszentek tiszteletére a katolikusok építtették, keletelve van, tágas temető veszi körül a templomot... Maga a templom zsindellyel fedett, de a szentély felett rongált, tornya nincs. Harangja van a templom melletti fából készült haranglábon, amelyet zsindely fed és itt szoktak harangozni."

A templomnak deszkából készült és avult mennyezete van. Rácsosan elválasztott és két részes fa kórusa, kő szószéke, elég sok, de rendezetlen ülőpadja van. Padozata szinte semmi nincs, csupán a külső szint található meg egyenlőtlenül, mert az oda való temetkezés miatt nyitottá vált és formátlanodott. A templom 1720-ban ismét a katolikusok tulajdonába került, védőszentje Kis boldogasszony lett. Az 1756-os vizitációs jegyzőkönyv már boltozott szentélyről, táblamennyezetes hajóról, fából készült toronyról, angyalszobrokkal díszített szószékről és kórusról tudósít. Egyetlen kapuja nyugatról nyílik. Kriptája a szentély alatt helyezkedik el. A három leírt oltár és az alkalmas padok nyomtalanul eltűntek.

A templom mai állapota

A teljes külső-belső helyreállítás a hetvenes évek közepén fejeződött be. A templom lényegében középkori megjelenését őrzi a XIX. századi toronnyal kiegészítve. A nyugati bejárat mögött, a toronyaljban került kialakításra a gyóntatószék, valamint a sekrestye, de mód van a tengelyben lévő nyílás bejáratként való használatára is. A hajóban az új karzat a középkori méreteket megközelítő nagyságban készült. A hajó középkori padlószintje visszaállításra került, de a szentélyben a barokk kripta ezt megakadályozta. Így alakult ki az emelt szentély, amelyben a régi barokk főoltár a Szent István- és Szent László-szobrokkal a helyén maradt, előtte áll az új liturgikus tér az oltárasztal, valamint a középkori alapokon épült ambó. A szabadon álló kereszt a régi korpusszal és a pasztofóriumajtó is ekkor készült. A régi szószék és padok elbontásra kerültek. A mai padok is a helyreállítással egybekötve kerültek helyükre.

Kaszás Csaba Richárd káplán
Forrás: Tájak – Korok – Múzeumok Kiskönyvtára 609. szám

A felújított templomról 2020 nyarán készült képgalériánkat honlapunkon a szokásos leporelló-stílusban ide kattintva vagy a Google Drive-on miniatűr-előnézettel ide kattintva érhetik el.

Kaszás Csaba Richárd atya 2020. augusztus 15-én készült képeit a templom belsejéről a honlapunkon a szokásos leporelló-stílusban ide kattintva vagy a Google Drive-on miniatűr-előnézettel ide kattintva tekinthetik meg.

A 2022. május 6-i templommegáldásról és képtármegnyitó ünnepségről plébániánk Facebook-oldala képes tudósításának kivonatát honlapunkon ide kattintva, Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök Facebook-oldaláét pedig ide kattintva tekinthetik meg. (Ez utóbbiról vettük át a fenti két utolsó képet.)