Körmendi Gáspár

A középkori Körmend emlékeiben gyakran fordulnak elő "Körmendi" előnévvel szereplő személyek. Bándi Zsuzsanna felsorolja a bécsi, a krakkói egyetemre járó körmendieket. Az itáliai ferrarai és bolognai egyetemen is tanultak körmendi diákok. Tanulmányuk befejezése utáni sorsukat nem ismerjük. Közülük sokan egyházi pályára léptek. A nevükből ítélve körmendi származású egyháziakkal a vasvári káptalannál, a győri káptalannál, a sitkei plébánián, a pozsonyi káptalannál, a zalavári és bélavári bencés apátságokban találkozhatunk. A körmendi származású egyháziak nagyrészt dunántúli egyházaknál, főleg pedig saját egyházmegyéjükben működtek. (1)

Sokszor csak annyi az egész, amit tudhatunk róluk: biztosan Körmenden születtek és elkerültek onnan. Néha sikerül többet megtudni kéziratok, nyomtatványok tanulmányozása révén. Ez áll Frater Gáspár személyére és költeményeire is, akinek életútját, munkásságát szeretnénk ismertetni a jelen tanulmányban.

Dézsi Lajos soraival kezdjük vizsgálódásainkat: "Kájoni énekeskönyvében van egy "Gyönyörködjél szűz Mária" kezdetű ének, amelyet a versfők szerint Gáspár F. írt, nem elébb a XVII. századnál. Ez a Gáspár Fr. szerzetes lehetett. Fráter Gáspárnak Antiochusról szóló éneke mind a két esetben (több kiadását nem ismerjük) Sztárai Mihály Akhab királyról szerzett énekével együtt adatott ki Debrecenben a XVI. században év nélkül és 1619-ben. Ha magából az énekből eldönthető nem volna, ez a körülmény akkor is azt mutatná, hogy Sztárai művével együtt a XVI. században csak protestáns szerző éneke adathatott ki Debrecenben." Értekezik még arról, hogy Szombat városa alatt, amelyben Fráter Gáspár a maga énekét szerezte csak Nagyszombat érthető. Ugyanott szerezte 1560-ban Nagy Bánkai Mátyás is Hunyadi Jánosról szóló énekét. Mindketten az ottani protestáns gyülekezetnek voltak a tagjai, talán egyik vagy másik, vagy mindkettő, papja vagy tanítója is. Fráter Gáspárról megemlíti, hogy lehet Farkas, másképpen Szabó Dienesnek testvére, de lehet, hogy Farkas és Szabó nevei helyett egyszerűen Frater-nek is írhatta magát, ha máskor nem, legalább éneke végén, mint énekszerző fiatalabb korában. Bárki és bármi sorsbeli ember volt is, ahhoz az énekszerző csoporthoz tartozott, amelynek tagjai: Nyilas névtelen, Nagy Bánkai Mátyás, Paniti János, akik mind Nagyszombatban írták legalább egy éneküket. (2)

Botta István: Frater Gáspár és Holl Béla: Fráter Gáspár Mária-éneke c. tanulmányában tesznek kísérletet, hogy Frater Gáspár életútját és munkálkodását feltárják, énekeit elemezzék és alkotásainak vándorútját kövessék. Ezek alapján rajzoljuk meg egy körmendi költő, domonkos szerzetes, hitszónok, közéleti személy életútját, munkálkodását, két költeménye elemzését és azok vándorútját. Izgalmas kutatást végez Botta István, és többek között kísérletet tesz annak megmagyarázására, hogyan jelenhetett meg protestáns nyomdában egy katolikus szerzetesnek a költeménye.(3)

Körmendi Gáspár a vasvári Domonkos-rendben

"Szegény Fráter Gáspár" Szombat városában 1560-ban írt egy éneket: "Historia az pogán Antiochus királynak kegyetlenködéséről az zsidó országban." Kilétéről - amint láttuk Dézsi Lajos írásából is - eddig semmit sem tudtunk, csak elszórt adatok jelentek meg róla, de azokban más néven szerepelt.

Nevét írják egyszerűen Fráter Gáspárnak, Fráter Gáspár de Kermend vagy Körmend, Kermendi és Körmendi Gáspárnak "i"-vel vagy "y"-nal.

Neve tanúsága szerint Körmenden születhetett a századforduló körül. 1557-es adat szerint ekkor "ősz hajú". Az öregek közé sorolják a jezsuita írások is a négy domonkos szerzetessel együtt, akik Nagyszombatban voltak.

Iskoláit Körmenden vagy a közeli Vasváron végezhette. A körmendi domominikánus férfikolostorról 1573-tól maradtak okleveles emlékek.

Vilhelmiták kolostoráról tudunk, akik ágostonos szerzetesekké alakultak, majd utánuk ferencesek költöztek kolostorukba. A domonkos kolostorról is hallunk, de helyét nem lehetett mindeddig azonosítani. (4)

A szomszédos vasvári domonkos kolostorról már 1244-től vannak adataink. Mindkét helyen színvonalas oktatást nyújthatott a társas káptalani iskola. Ezt bizonyítja, hogy "Körmendi" előnevű tanulókkal szép számban találkozunk mind a bécsi, mind a német, mind az olasz egyetemeken. Azt nem tudjuk, hogy Fráter Gáspár hol nyerhetett felsőbb oktatást.

Magasabb egyházi posztokba nagyon sok körmendi került. A győri és pozsonyi, esztergomi kanonokok között is mindig van Körmendi előnevű. 1505-1531 között Körmendi János, 1535-1554 között pedig Körmendi Mihály az esperes Komáromban, ahol Fráter Gáspár is sokszor megfordult és élete utolsó időszakát is töltötte. (5)

Körmendi Gáspár a vasvári Domonkos-rend tagja, majd utolsó előtti priorja volt. Nagyon sok ügyes-bajos dolga volt a rend körül nemcsak ott tartózkodása, hanem távozása után is. A bajok forrásai: a Gersei Petheő családdal való viszálykodás, továbbá a töröktől való fenyegetettség.

Gersei Margit, Magyar Pál özvegye, 1357. október 3-án, a rokonság tiltakozása ellenére a vasvári dominikánusoknak juttatta Gersét, a család ősi birtokát. A család ebbe nem nyugodott bele, és bérleti szerződés formájában vissza is kapták birtokukat. Ugyanakkor a rend számára bizonyos juttatásokra voltak kötelezve, amit azonban nem tartottak be.

Magyarországon Pécsett és Vasvárott volt "szent-vér kegyhely". A török veszély miatt Fráter Gáspár úgy intézkedett a vasvári perjelnél, Székesfehérvári Jánosnál és a rend egyik legkiválóbb tagjánál, a győri származású Szegedi Györgynél, hogy a vérző "csodás ostyát" és minden mozdítható értéket vigyenek a győri dominikánus testvérekhez, akik az ő parancsára azokat megőrzik.

Maguk a szerzetesek még visszatértek Vasvárra, de nem sokáig maradtak ott, el kellett hagyniok a kolostort. Ennek oka a török fenyegetése, valamint a reformációra áttért Gersei Petheő család tagjainak állandó zaklatása volt. 1557-ben az utolsó vasvári perjel, Székesfehérvári János, Körmendi Gáspár vikáriussal egyetértésben egy szőlőrészt adott el a Petheőknek, valószínűleg azért, hogy fedezzék útiköltségüket. A Vasvárott jelenlévő Körmendi Gáspár a rend vagyonának kezelését egy szerződéssel a káptalanra bízta. Körmendi Károly János őrkanonok és Halastói Nagy János kanonok feladata lett, hogy a Szent Keresztről elnevezett kolostorról és birtokokról gondoskodjanak, azokat karbantartsák, s a tiszta haszon egyharmadát kellett félretenniök arra az esetre, ha a rend tagjai a jövőben vissza tudnak térni Vasvárra. A szerzetesek Körmendi Gáspár rendeletére még az év tavaszán elhagyták Vasvárt. A fiatalok Győrbe, az idősebbek Nagyszombatba mentek.

Körmendi Gáspárnak azonban már augusztusban vissza kellett térnie Vasvárra, hogy a káptalan előtt tiltakozzon, mert Petheő András, Gáspár, Benedek és Péter az eltávozott dominikánusok igen terjedelmes birtokait bitorolták.

Körmendi Gáspár a nagyszombati Domonkos-rend vikáriusa

Ebben az időben Fráter Gáspár már a nagyszombati dominikánusok vikáriusa. A nagyszombati szerzetesek azonban a 16. század közepe tájától egyre jobban elszegényedtek. Az uralkodót kéréseikkel zaklatták és némi bor és búza adományt kaptak is a királytól. Kolozsvári János volt a vikáriusuk. A rend azonban nagyon megfogyatkozott, mert már nem volt 12 fogadalmas rendtag, azért a közösségnek nem volt priorja sem, hanem csak vikáriusa. Kolozsvári János 1556-ban Kolozsmonostorra került apátnak, Körmendi Gáspár ekkor nyerhette el a vikáriusságot. Kolozsvári Jánost a következő évben elűzték, és újra visszatért a nagyszombati kolostorba. Ekkor a maga és társai nevében a királyhoz folyamodott segélyért, és az uralkodó 40 forintot utalt ki számukra. Fráter Gáspár Kolozsvári János visszatérte után is a nagyszombati dominikánusok vikáriusa maradt. Ebből az esztendőből maradt fenn egy jellemzés róla, amely szerint "Kermendi Gáspár…hatalmas termetű, ősz hajú és alázatos tekintetű."

Feleségéről és Ilona leányáról is szó esik. Botta István írása szerint 1557-ben vesztette el feleségét. Megjegyzi, hogy Fráter Gáspár nős volta nem volt rendkívüli eset akkoriban. Csak Oláh érsek kitartó fáradozásának sikerült helyreállítani ezen a ponton is a római katolikus egyház törvényes rendjét.

Holl Béla viszont azt írja, hogy Körmendi Gáspár özvegységre jutva lett pap, sőt domonkos rendi szerzetes.

Oláh Miklós szolgálatában

Fráter Gáspár igen korán Oláh Miklós szolgálatába állt és ebben a szolgálatban megmaradt az érsek haláláig. Oláh érsek 1558-ban általános átszervezésbe kezdett Nagyszombatban. Kivette a város kezéből az iskolát és a káptalan fennhatósága alá rendelte. Rendezte a tanárok fizetését és az egyházi tisztségviselők anyagi juttatását. Ekkor lett Körmendi Gáspár az érsek "familiárisa". Az érsek ezt szerződésileg is szabályozta. Juttatása évente kocsihasználatra 100 forint, ruházkodásra 25 forint volt. Ha az érsek rezidenciájába hivatták, szolgálattétele ideje alatt asztalánál kapott ellátást egy szolgálatára álló ifjúval együtt. Ugyanez illette meg bárhol, ahol az érsek rendelkezésére végzett szolgálatot.

Fráter Gáspár igyekezett Oláh Miklóst hűségesen szolgálni, és jutalma sem maradt el. Az érsek örök jogon házat, s hozzá tartozó birtokot adományozott neki Sellyén, és azt minden teher alól mentesítette. Adományozó levelében az érsek azt írja, hogy a juttatást Kermendy Gáspár "sok szolgálatáért" kapta.

E szolgálatokhoz tartozott az is, hogy tevékeny részt vállalt Oláh érsek restaurációs tervei végrehajtásában. Az Erdély megszerzéséért és megtartásáért folyó fáradozások fékezték Oláh érseket tervei megvalósításában, mert a diplomáciai szempontok háttérbe szorították az országgyűléseken a vallásügyet. Erdély elvesztése után Ferdinánd király az ország ügyeinek rendezésére 1557. június 1. napjára Pozsonyba országgyűlést hirdetett. Az érsek az országgyűlés alatt templomajtókra kifüggesztett levelekkel Pozsonyba idéztette a javadalmas papokat, hogy felszentelésüket igazolják, s tanításuk felöl megvizsgálja őket. Az érseki birtokról, Sellyéről karhatalommal vitette be Pozsonyba Körmendi András, Hadan Mihály papot és Somogyi Péter tanítót. A letartóztatásban részt vett Körmendi Gáspár is. A letartóztatottakat börtönbe csukták.

Körmendi Gáspár tihanyi apát és szigetvári hitszónok

Fráter Gáspár buzgalmával Ferdinánd király tetszését is elnyerte és a király 1558 október 5-én tihanyi apáttá nevezte ki. Az oklevél elrendelte Fráter Gáspár forma szerinti beiktatását, de az apátság jövedelme a vár kiadásaira sem volt elegendő. Így Fráter Gáspárnak az apátságból csak a cím maradt.

Mivel ezzel a tiszttel Fráter Gáspár sem munkához, sem jövedelemhez nem jutott, azért ugyanebben az oklevélben kinevezte Szigetvár hitszónokává. A lutheránus Horváth Márk parancsnoksága alatt nem sok dolga akadt Szigetváron, ha egyáltalán szolgált is ott. Arra sincs adat, hogy az ostromlott várban szolgálatot teljesített volna. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend történetében annyit olvasunk róla, hogy "a domonkosrendi tábori pap Szigetvár elestét túlélte." Fehér Mátyás könyvében többet olvasunk róla, de a lényeg ugyanez: "Gáspár Zrínyi mellett küzdött a hosszú várostrom alatt, de nem pusztult el a kirohanásnál, hanem túlélte azt."

Irodalmi tevékenysége

Körmendi Gáspár tehetségét irodalmi téren is kamatoztatta. Szerzője annak az éneknek, amelynek címe: "Az pogán Antiochus királynak kegyetlenködésséről az Sidó országban és az Istennek rajta lett igaz itéletiről és büntetéséről. Szent Írásból énekbe szörzöttetett. 2. Machab: 9." Az ének incipit sora: "Hallgasd meg keresztyén ezt a históriát." A szerző a záró versszakban fedi fel magát és a szerzés idejét:

Ez éneket szerzé Szombat városában,
Szegény Fráter Gáspár egy gondolatjában,
Az halálról való egy gondolatjában,
Ezör esztendőben ötszáz és hatvanban."

HISTORIA AZ POGÁN ANTIOCHUS KIRÁLYNAK KEGYETLENKÖDÉSSÉRŐL AZ ZSIDÓ ORSZÁGBAN; ÉS AZ ISTENNEK RAJTA LETT IGAZ ITÉLETIRŐL ÉS BÜNTETÉSSÉRŐL.
SZENT ÍRÁSBÓL ÉNEKBE SZÖRZÖTTETETT
2. Machab: 9.
Az Cyrus históriájának nótájára mondatik.

Hallgasd meg keresztény ezt az históriát,
Kiből megismered Istennek ostorát,
Az Antiochuson való nagy haragját,
Halála óráján ő bosszúállását.

Régi ó törvényben az Zsidóországban,
Lén Istennek népe nagy háborúságban.
Mezőn és városon nagy sok vérontásban,
Az pogán nép miatt nagy háborúságban.

Háborúság miatt megrettentek vala,
Isten törvényében megromlottak vala,
Ő szent templomában paráználkodtak vala,
Áldozatjok nékik fertelmes nagy vala.

Ez dolognak oka Antiochus vala,
Ki az pogánoknak fejedelme vala,
Az Zsidóországnak ellensége vala,
Isten templomának elrontója vala.

Gondolatja néki nyughatatlan vala,
Az zsidó népekre szándékozik vala,
Kiért az Istennél útálatos vala,
Udvara népének ezt beszélli vala:

"Elrontója lészek az Jeruzsálemnek,
Ellensége lészek benne való népnek,
Testöket hányatom az földi ebeknek."
Hagyja, hogy mindnyájan ehhöz készüljenek.

Sokszor szándékozik az ember gonoszra,
Kiben benne éri Istennek haragja,
Azért lészen dolgában Istennek ostora,
Kiben lelke lészen kötteles halálra.

Mindenkor útálta az kegyetlent Isten,
Azért Antiochust megveré az Isten,
Mert béli fájdalmat vete rejá az Isten,
Azzal ő szándékát általállá Isten.

Vakmerő bűnösnek ily szokása vagyon,
Mentől nagyobb kénban az ő teste vagyon,
Az úristen ellen az ő lelke vagyon,
Minden gonoszságra ő szándéka vagyon.

Antiochus király hertelen készüle,
Nagy betegségében szekérre felűle.
Kiből hamarsággal a földre ledűle,
Kiből betegsége néki örögbűle.

Az ő gyomra, béli sanyargani kezde,
Nagy sírást, kiáltást ő ágyában kezde,
Az sokaság között üvölteni kezde,
Mindenfelöl szegény esedezni kezde.

Rettenetes dolog Istennek haragja,
Ki az bűnös embert sokáig elvárja,
De ő meg nem térvén ottan megútálja,
Az ő nagy haragját rajta megmutatja.

Sok nyomorúltaknak vala bántására,
Árvák özvegyeknek nyomorúságokra,
Isten népeinek teljes romlására,
Megveré az Isten ennyi kiáltásra.

Magát el-felveté ő zsüle-székiben,
Sívás nagy, ohajtás nagy vala szűvében,
Rettenetes férgek termének béliben,
Mindenfelöl azok kénozzák testében.

Ki annak előtte nagy hatalmas vala,
Ő birodalmában nagy kegyetlen vala,
Az kegyes Istentől nagy szidalmat valla,
Ő könyörgésére jó választ nem halla.

Hidjétek meg urak, kik ez földön laktok,
Az szegény községön kegyetlenek vadtok,
Az úristen előtt el nem szaladhattok,
Minden dolgotokról számadók tü vadtok.

Szegény nyomorúltot kik meg nem hallgattok,
Tü es az Istentől megnem hallgattattok,
Szükségtök óráján tü el hagyattattok,
Miként Antiochus nagy szégyent vallotok.

Kik nyomorúltakat megkösergettetek,
Sok hamis inséggel megemésztettetek,
Az Antiochusról tü példát vegyetek,
Lélekben és testben hogy el ne vesszetek.

Örömest az Istent megengeszteli vala,
Ő kemény ostorát mikor érzi vala,
De az úristentül elhagyatott vala,
Az ő könyörgése útállatos vala.

Nagy betegség miatt fetrengeni kezde,
Számtalan sok féreg testét enni kezdé,
Az nagy Úristennek esedezni kezde,
Ilyen könyörgést nékie szólni kezde:

"Igaz kegyes Isten az te ítéletöd,
Szükség hogy engedjen minden itt tenéköd,
Hozzád hasonlatos ne legyen tenéköd,
Minden hajtson fejet ez földön tenéköd.

Tudom vétkeimet Istenöm előtted,
El nem rejtőzhetem sehová előtted,
Ez mai nap Isten fogadom előtted,
Megjobbejtom immár az én életömet.

Férgektül, nyívektül ments meg én testömet,
Térejts meg úristen az én életömet,
Tekénts meg az égből kösörűségömet.
És tehozzád való én megtérésemet.

Vallást tészek Isten az én bűneimről,
Meg ne emléközzél az én vétkeimről,
Fogadást tenéköd tészek mindezekről,
Hogy megemlegetlek tégödet ezekről.

Az te templomodat én mind elrontottam,
Szentséges javaid prédára hányattam,
Az te népeidet mindenütt kergettem,
És az bálvány Istent véllök imádtattam.

Az templomot Isten én megépejtetem,
Minden gazdagságával megékössejtetem,
Valamit elvettem, mind hátra adatom,
Csak légyen előttöd nyomos én életem.

Az te népeidet kit régen útáltam,
Minden népek közzül már kiválasztatom,
Te nevödben Isten őket megáldatom,
Örök békességet véllök kiáltatom.

Én ki pogán voltam te ellened voltam,
Ne nézzed úristen régenten mi voltam,
Ez mai nap néköd magamat megadtam,
Környülmetélködést tenéköd fogadtam.

Ha én életömet Isten megtérejted,
Nagy sok országokba búdosok éröttöd,
Minden fáradságot felvészek éröttöd,
Az te törvényödben járok te előttöd.

Mindenütt hirdetem az te hatalmadat,
Földi népek között te méltóságodat,
Az bűn ellen való kemény ostorodat,
Emberekhöz való irgalmaságodat!"

Nem lén Antiochus Istennek kedvében,
Meg nem hallgattaték ő könyörgésében,
Tudja vala Isten mi volna szűvében,
Nagy kegyetlen vala szegény ő éltében.

Nagy szörnyű halállal férgek megemészték,
Teste maradékját néki eltemeték,
Örök kárhozatra az ő lelkét veték,
Az ő agy bűnei oly nagy tőrbe ejték.

Például tü néktök rólla emléközöm,
Idvösségtök mellé énekbe szörzöttem,
Antochus királyt előtökbe vetem,
Istennek ostorát hogy rajta értöttem.

Oh mely bolondság az Isten ellen élnünk,
Ez hamis világban bátorsággal élnünk,
Miden gazdagságból nékünk ki kell mennünk,
Az igaz bírónak eleibe jutnunk.

Sokan békességben sírván könyörögnek,
Fogadást Istennek nagy erőssen tesznek,
Isten országáról ők nem emléköznek,
Mert meggyógyultanak azon esedeznek.

Keresd meg az Istent addig míg éppen vagy,
Nem csak akkor mikor már halálodon vagy,
Penitencziára elég ember nem vagy,
Csak az úristennek akkor markában vagy.

Példa légyen néktök az ő kárhozatja,
Utolsó óráján való fogadása,
Az igaz Istentől meg nem hallgatása,
Mindörökké való ő nagy kénvallása.

Kely immár minékünk korosként vigyáznunk,
Gyakorlatossággal bűneikről sírnunk,
Az kegyelmes Isten békességre hínunk,
Halálunk óráján ne hagyjon elvesznünk.

Az úristenhöz szüntelen ragaszkodjunk,
Ő szent igéjétül életünkben függjünk,
Akaratja szerint mindnyájan eljárjunk,
Ellenségünk ellen ő lészen oltalmunk.

Az atya úristen felmagasztaltassék,
Tőllünk bűnösektül ez nap tiszteltessék,
Az szent angyalokkal együtt dícsértessék,
Nékünk mennyországból minden jó adassék.

Az fiú úristen minket meghallgasson,
Idvösségnek után minket igazgasson,
Ellenségünk ellen minket takargasson,
Az atyaistennel ő szömbe juttasson.

Szent lélek úristen vigasztlj meg minket,
Fogadjad tönmagad mi bűnös lelkünket,
Távoztasd el tőllünk az mi bűneinket,
Add meg mennyországban az mi örömünket.

Ez éneket szörzé Szombat várossában,
Szegény Fráter Gáspár egy gondolatjában,
Az halálról való egy gondolatjában,
Ezör eszendőben ötszáz és hatvanban.

Ezt az esztendőt Sztárai Mihály is "nyomorult esztendőnek" nevezi. Fráter Gáspár is a halálra gondolva, másokat is arra intve és emlékeztetve írta meg bűnbánatra serkentő, tanító énekét.

A vers keletkezése idejében Nagyszombatban csak a domonkos-rendi Fráter Gáspár ismeretes és nem tételezhető fel, hogy vele egyidőben azonos nevű protestáns szerző is működött volna. Szilády Áron megemlíti, de egyúttal ki is zárja, hogy Fráter Gáspár a Martinuzzit is befogadó Fráter család tagja lett volna. Az ének protestáns eredetét csak külső, formai érvvel támasztja alá. Fráter Gáspár Antiochusról szóló éneke mindkét esetben Sztárai Mihály Ácháb királyról szerzett énekével együtt adatott ki Debrecenben a 16. században év nélkül és 1619-ben.

Ez a körülmény azt mutatja - állítja Szilády Áron - hogy Sztárai művével együtt a XVI. században csak protestáns szerző éneke jelenhetett meg Debrecenben.

A két kiadás helye várna tisztázásra. Az első kiadás Bártfán készült kb. 1582-ben, a második Debrecenben 1619-ben. A történeti körülmények arra utalnak, hogy a Sztárai-éneket Bártfán dolgozták át, s a két éneket elsőként ott adták ki.

Bártfa és Debrecen között élénk volt a kapcsolat, nem a hitvallásilag ellentétes lelkészek, hanem a tanácsok és nyomdászok között.

Fráter Gáspár éneke, amely kéziratban - amint látni fogjuk - protestáns kezeken keresztül érkezhetett Bártfára, s nyomtatásban ott látott napvilágot, onnan került Debrecenbe. Főleg biblikus tartalma, de terjedésének ez az útja, késői megjelenése, s addigra szerzője kilétének elfeledett volta magyarázza, hogyan kerülhetett be protestáns kiadványba domonkos rendi szerző műve.

Megkérdezhetjük, hogy miért nem terjedt szélesebb körben, miért nem jelent meg több kiadványban. Erre a felet: a század folyamán megfigyelhető a műfajigény fokozatos változása. A "versbe-szedett Szentírást" fokozatosan kiszorította maga a Biblia, a "prédikáló éneket" pedig a postillák. A gyülekezetek énekigénye tartalmilag változott meg.

Fráter Gáspár ebben az énekében nem "misztikus belső élményét" öntötte vers formájába, históriáját nem "lakomák szellemi fűszerének" szánta, nem is "Bibliát fordított versben", hanem prédikált, tanított, népet nevelt, urakat dorgált. Verse könnyen memorizálható, énekben előadható, pap nélkül is országot járó rövid istentisztelete, alapigével, alkalmazással és aktualizálással, doxológiával és imádsággal.

Témaválasztása: Isten haragjának elrettentő példáját állítja a templomát rontó, szentséges javait prédáló, népét kergető "urak" elé.

Ez a témaválasztás a római katolikus egyházhoz tartozó szerző fájdalmáról vall. 1560-ban templomrontással, egyházi javak prédálásával - a törökön kívül - csak a protestáns "urakat" lehetett vádolni. Oláh érsek egyház-vizitációs jegyzőkönyvei ezekben az esztendőkben telve vannak efféle panaszokkal. És ez országos fájdalma a római katolikus egyháznak.

Fráter Gáspár célkitűzése, amelyet énekével el akar érni: a vétkesek mielőtt tartsanak penitenciát, bűnbánatot, mert a megbánás és jóvátétel halogatása Isten "kedvének" elszalasztását s "örök kárhozatot" von maga után.

Mondanivalójához a Makkabeusok második könyvének 9. fejezetét használja fel. Nem verses bibliafordítást told meg tanulságokkal, mint Sztárai teszi Áchábról és Illésről szóló énekében, hanem a szentírási szöveget szabadon kezeli, válogatja, s igen nagy gyakorlattal formálja és alkalmazza. Csupán egy-két bibliai verset emel ki, a többit összefoglalja. Ezzel a történetet lendületesen viszi tovább. Közben újra és újra aktualizál. Az első versszakban kifejti a történeti témát:

"Hallgasd meg keresztyén ezt a históriát,
Kiből megismered Istennek ostorát,
Az Antiochuson való nagy haragját,
Halála óráján ő bosszúállását."

A következő négy versszakban - a korabeli énekmondóknál elég szokatlan módon, elhagyva a kortörténeti adatokat, neveket, mellékkörülményeket - megrajzolja "Zsidóország" Antiochus által való megrontását, majd a hatodik versszakban eljut a csúcsponthoz: Antiochus elhatározza, s "udvara népének ezt beszéli vala":

"Elrontója lészek az Jeruzsálemnek,
Ellensége lészek benne való népnek,
Testöket hányatom az földi ebeknek,
Hagyja, hogy mindnyájan ehhöz készüljenek."

Jeruzsálem itt az egyház képe. Ellene indul Antiochus, de "szándékát által állá Isten":

Rettenetes férgek termének béliben,

Mindenfelől azok kénozzák testében."

E döntő fordulat után megáll és levonja a tanulságot. A hosszabb aktualizálás után a bibliai fejezet 12. verséből formálja Antiochus tíz versszakra terjedő, Horváth János szerint "szép folyamatú" imádságát, amelyben először a bűnbánat hangja szólal meg:

"Vallást tészek Isten az én bűneimről, Meg ne emlékezzél az én vétkeimről, ....

Az te templomodat én mind elrontottam, Szentséges javaid prédára hányattam, Az te népeidet mindenütt kergettem, És az bálvány Istent véllök imádtattam."

Majd fogadalmat tesz bűnei jóvátételére:

"Az templomot Isten én megépejtetem, Minden gazdagságával megékössejtem, Valamit elvettem mind hátra adatom, Csak légyen előttöd nyomós én életem."

Ígéri, hogy pogányból megtér Isten népéhez, s minden nép közt hirdetni fogja Isten hatalmát és irgalmasságát. Penitenciájával azonban elkésett, Isten nem hallgatta meg:

"Nagy szörnyű halállal férgek megemészték, Teste maradékját néki eltemeték, Örök kárhozatra az ő lelkét veték."

A történeti példa után hosszabb intelem következik az "urakhoz":

"Példa légyön néktök az ő kárhozattya,"

majd többes első személyre fordítva a szót, egyetemes érvényűvé tágítja az intelmet. A tanítás tanulsággá válik: "Kely immár minékünk korosként vigyáznunk", hogy Isten minket - mint a római egyház litániájával egybecsengő szavakkal mondja: "Halálunk óráján ne hagyjon elvesznünk."

Az ének három befejező versszaka finom ötvözete a Szentháromságot dicsőítő és segítségül hívó doxológiának és imádságnak.

A bibliai történetet ismételten is megszakító és befejező aktualizálását és alkalmazását érdemes áttekinteni abból a szempontból is, hogy milyen magatartást képvisel Fráter Gáspár kora társadalmában, milyen az osztályszemlélete. A reformációval ez a probléma forradalmi, döntést provokáló kérdéssé vált. A már ismertetett dogmatikai alkalmazáson kívül Fráter Gáspár nem mulasztja el közben-közben a lélektani megfigyelést sem: "Sokszor szándékozik az ember gonoszra", felfigyel apró etikai mozzanatokra: "Vakmerő bűnösnek ily szokása vagyon", de újra és újra visszatér a szociális síkra. Antiochus bűnei között felsorolja, hogy

"Sok nyomorultaknak vala bántására, Árvák özvegyeknek nyomorúságára."

A 16-18. versszakok aktualizálásában az "urak" felé fordul:

"Hidjétek meg urak, kik ez földön laktok, Az szegény községön kegyetlenek vadtok,"

Szegény nyomorultot kik meg nem hallgattok, Tü es az Istentől meg nem hallgattattok, Szükségtök óráján tü elhagyattattok. ....

Kik nyomorultakat megkösergettettek, Sok hamis ínséggel megemésztettetek, Az Antiochusról tü példát vegyetek, Lélekben és testben hogy el ne vesszetek."

Ezekben az intelmekben a protestáns prédikátorokéval rokon hang csendül fel. A prédikáló-rendbeli "Szegény Fráter Gáspár", aki sokat forgott a megnyomorgatott nép között, versét ügyük szolgálatába is állítja. Az "urak" feddése a nép vigasztalása.

Énekét a korszak általánosan használt formájában, a kötött szótagszámú, 4/2-4/2 ütemre taglaló, felező tizenkettősökben írta. Gyakorlott verselő volt. Énekét dallamra szerezte. Sormetszetei, szótagszámai pontosak. A nyomtatott szöveg néhány pontatlansága részint a nyomdász elnézése, részint dallamot figyelembe nem vevő javítgató miatt kerülhetett az énekbe.

(A tanulmány írója elemzi ezeket az elírásokat, rossz javításokat. - Szól arról, hogy az Antiochusról szóló ének egy ritkán előforduló szót is használ: "zsüle-szék". A zsüllye, zsellye, sellye-szék a latin sella-ból alakult.)

Az ének dallamának jelzete: "Az Cyrus históriájának nótájára mondatik." A versszöveg pontosan a dallamra készült, amelyet Nagyszombatban is ismertek, hiszen négy esztendővel előbb Nagybáncsai Mátyás "Iacob Patrircha Fianac Iosephnec szep Historiaia"-ról írt énekét ugyanerre a gregorián ihletésű, vagy ebbe a csoportba tatozó variáns dallamra írta.

A római katolikus egyház énekkultúrájának egyik forrása és központja éppen Nagyszombat. Oláh Miklós érsek minden téren felismerte a protestantizmus hódító erejét, s minden ponton megindította az ellentámadást. Felismerte a protestánsok énekeinek hatalmát is. Bizonyára ez indíthatta arra, hogy az 1558. február 20-án kiadott iskolareformjában az egyházi ének tanítását a szokástól eltérően, a fogékony reggeli órákra helyeztette át, s elrendelte mind a "figurativ", mind a "gregorián" ének oktatását az iskolában.

Nyilvános viták, szentszéki vizsgálatok

Frater Gáspár szoros kapcsolatban lehetett az iskolával akkor is, amikor annak vezetését a jezsuiták átvették. Nyilvános disputákat tartottak az iskolában, amelyeken a tanulók is részt vehettek. A disputációk tételeit Bécsben nyomtatták ki, és a nagyszombati Szent Miklósról elnevezett plébániatemplom ajtajára előre kifüggesztették. Itt rendezték a disputákat. A tételeket a jezsuiták védték, a protestáns tanok képviseletére, az advocatus diaboli szerepére a nagyszombati domonkos atyákat kérték fel. Fráter Gáspár név szerint nincs említve, de bizonyára résztvevője volt ezeknek a disputáknak. Társai már igen öregek voltak, s közülük ő volt a legszámottevőbb. A protestáns tanításnak ez az ismerete tehette képessé arra, hogy prédikációs körútjain bizonyos fokig alkalmazkodjék hallgatóihoz, ami később Komáromban is történhetett. Talán ez is magyarázata éneke protestáns tónusának.

Fráter Gáspár tevékeny részt vállalhatott Oláh Miklós zsinati munkájában és a szentszéki vizsgálatokban is. A domonkos rendieknek egyébként is feladatuk volt az eretnek tanok és tanítók kinyomozása. Láttuk, hogy már 1557-ben részese volt a sellyei papok és a tanító erőszakos előállításában. Ebben az esztendőben hozta meg az országgyűlés azt a vallásügyi törvényt, amelynek alapján megindulhatott az egyházlátogatás, felülvizsgálhatták, hogy ki, milyen alapon végzi lelkészi teendőit, s az érsek szabad kezet nyert az elfoglalt egyházi javak visszavételére.

Fráter Gáspárnak a zsinatok iránti érdeklődését mutatja, hogy könyvtárának egyetlen ránk maradt darabja a zsinatokkal foglalkozik: "Friderici Nauseae Blanci Campioni: Rerum conciliarum Libri quinque. Lipsiae 1538. A könyv 1638-ban a szegedi ferencesek könyvtárába került, bizonyára a sok egyéb dominikánus hagyatékkal együtt. Benne a következő bejegyzés található: "Sum fratris Gaspar a Körmönd Ord. Praed. Condonatus sibi a fratre Ambrosio de Zylagy".

Körmendi Fráter Gáspár 1562. áprilisában a Domonkos-rend magyarországi provinciájának vicarius generalisa. A rendfőnök Szilágyi Ambrus provinciális halála után nevezte ki őt erre a tisztre. Fráter Gáspár tőle kapta a zsinatokról szóló ránk maradt könyvét is.

Oláh Miklós arra is tudta használni Fráter Gáspárt, hogy lelkész nélkül maradt gyülekezetekben, többek között Komáromban is prédikáljon.

Komáromban két lelkész volt. Tiburcius a németek káplánja volt. A főesperes, aki vizitációt tartott, eretneknek, kevélynek és nyakasnak nevezi. Meg is idézte a zsinatra, az meg is jelent, de semmi bántódása sem esett. Kiközösítették, de a német csapatok parancsnoka védelmezte, s német káplánként vallhatta továbbra is az Ágostai Hitvallást, hiszen az Németországban elismerést nyert.

A magyarok papja "Lukács presbiter" volt a naszádosok káplánja. Erőszakos, csökönyös embernek mondja a jegyzőkönyv. Őt is megidézték a nagyszombati zsinatra. Neki azonban nem voltak olyan patrónusai, mint a német káplánnak, ezért nem ment el a zsinatra, hanem a következmények miatti félelmében Komáromból is távozott.

Körmendi Gáspár komáromi működése

Ekkor küldte ki Oláh Miklós Komáromba Fráter Gáspárt. Ő ott szépen működött, amíg Huszár Gál prédikátor nem érkezett a városba, aki ellene lázította az embereket, akik azután Fráter Gáspárt elűzték. Majd kíméletlen hajsza következett Huszár Gál ellen, ami arra utal, hogy Fráter Gáspáron és a római katolikus egyházon súlyos sérelmek estek. Ismerve a 16. századi disputák megszokott kimenetelét, ezt könnyen elképzelhetjük.

Hűséges szolgálataiért Oláh érsektől újabb adományokat kapott: Paak Ferenc névéri birtokait kapta, s az érsekség területén levő összes ingatlanait és ingóságait.

A rend javaiért pereskedni is kellett 1564-ben Vereskő prefektusa ellen, mert a nagyszombati Domonkos-rend birtokait és letétbe helyezett bizonyos pénzeit lefoglalta. 1565-ben rendtársaival együtt felvette még a kassai tanácstól a feloszlatott dominikánus kolostorért járó 28 aranyforintot. A rendtagok megfogyatkozása, a rendház elnéptelenedése ellenére ő úgy érezte, hogy sürgető egyházi feladat számára, hogy elvállalja a komáromi prédikátorságot. Szerzetes maradt, de világi lelkészi szolgálatot vállalt.

Tapolcai apát

Hűsége jutalmazásaként itt kapta meg a tapolczai bencés apátság javadalmait. Ez az apátság Miskolc mellett van, és eddig Zakalinczky István scopiai püspök, Oláh érsek "suffraganeusa" bírta. Az ő halála után kapta meg Fráter Gáspár a királytól. Oláh érsek külön kiemeli, hogy milyen fontos szolgálatot tesz Komáromban, mert ha onnan távoznék, a katolikus vallás teljesen megszűnne, mint előzőleg, amikor az eretnek Huszár Gál volt ott.

Fráter Gáspár az apátság jövedelmeit bérbe adta. Talán ennek ismerete adhat egyféle magyarázatot arra, hogy hogyan került Fráter Gáspár éneke, Sztárai énekével együtt lutheránus kezeken keresztül lutheránus nyomdába. Még Zakalinczky István az apátság jövedelmeit bérbe adta Perényi Gábornak, majd annak halála után Guthi Ország Ilonának hat esztendőre, évi 300 forintért. A bérleti viszonyt Fráter Gáspár is fenntartotta. Guthi Ország Ilona 1568-ban a bérleti szerződés lejárta előtt meghalt, és testvérének férje, enyingi Török Ferenc szerezte meg a bérletet.

Fráter Gáspár bérlői egyúttal Sztárai Mihály patrónusai is voltak, s bizonyára igyekeztek velük mindketten jó viszonyt tartani. Énekekkel is kedveskedhettek nekik. Ők pedig levéltáraikban szívesen őrizték a hozzájuk vagy családjukhoz intézett verseket, énekeket. De nemcsak őrizték, hanem gyakran terjesztésükről is gondoskodtak. A Perényi családnak jó kapcsolatai voltak a bártfai nyomdával. Lehetséges, hogy a két éneket ők juttatták Bártfára. Azt a lehetőséget is felvetik, hogy a könyvnyomtatás szűk volta miatt az egyes bibliai tárgyú históriás énekek kéziratban is terjedtek. Sőt az egyes kiadások alapjául nem a már nyomtatásban megjelent művek szolgáltak, hanem a kéziratos másolatok. Sztárai és Fráter Gáspár éneke is kéziratban, együtt kerülhetett Bártfára, először az átdolgozó vagy átdolgozók kezébe, s azután a nyomdába. Amikor 1582-ben az ének megjelent, Fráter Gáspár már 12 esztendeje halott, s talán kilétét is elfeledték. Élete utolsó éveit nem is Nagyszombatban, hanem Komáromban töltötte.

Vádak Körmendi Gáspár ellen

Mivel a nagyszombati dominikánusok is egyre jobban megfogyatkoztak, ezért a Domonkos-rend "Magister Genaralis"-a a megfogyatkozott magyar, osztrák és cseh provinciák ügyét rendezni akarta. Vizitátort nevezett ki, akinek az volt a terve, hogy a magyar provinciát a cseh provinciához csatolja. Ehhez szükséges volt a még megmaradt konventek tagjainak beleegyezése. Két fráter volt ekkor Nagyszombatban, akik örömmel vették és hálásan köszönték meg a látogatást. 1569. január 11-én "Petitio"-t szerkesztettek és átadták a vizitátornak. Ebben azzal vádolják Fráter Kermendi Gáspárt, hogy nem atyjuk, hanem kiárusítója és elherdálója a megmaradt javaknak. A szent edényeket, kelyheket, füstölőket szétosztotta. Mint tapolcai apát Komáromban plébánoskodik, s velük nem törődik. Ezért azt kérik, hogy az ausztriai provinciához csatolják őket.

Ezt a forrást kritikával kell fogadni és meg kell vizsgálni, ha Fráter Gáspár jelleméről helyes képet akarunk kapni. A francia Mortier, a Domonkos-rend történetéről írt ötkötetes munkájában átveszi ezeket a vádakat és azt állítja, hogy "Kermendi Gáspár rossz vicarius volt, aki ahelyett, hogy juhainak pásztora lett volna, a maga hasznára nyírta őket".(6)

A két elaggott szerzetes, bár egy falu birtokuk maradt, azért siránkoznak, hogy Fráter Gáspár miatt kell éhen halniok. A rend birtokait a földesurak foglalták le, s Fráter Gáspár vikáriussága előtt és alatt is sokat fáradozott, pereskedett, hogy azokat rendje számára visszaszerezze. Énekében is az egyházat fosztogató urakat feddi. A barátok viszont folytonosan panaszkodnak éhezésük és nyomorúságuk miatt, többször fordulnak a királyhoz segítségért, borért, búzáért, pénzért.

A rend fölszerelésével kapcsolatban Fráter Gáspár nyilván látta a rend haldoklását. Ugyanakkor a falvakat járva felmérte a plébániák szükségleteit, amelyekről a vizitációs jegyzőkönyvek is megemlékeznek. Ezért a létszámban egyre fogyatkozó rend fölösleges, használaton kívüli és haszonnélküli felszereléseit a szolgáló plébánosok között oszthatta szét. A rend szempontjából ez súlyos vétségnek tűnhet, de az egyháznak akkor legfőbb érdeke volt.

Felróják neki, hogy Komáromban plébánoskodik és velük nem törődik. Oláh Miklós érsek állandóan azon fáradozott, hogy a szerzetesek és a káptalan tagjai közül a prédikálni tudók menjenek szét a falvakba, s legalább a nagy ünnepeken végezzenek szolgálatot. Fráter Gáspárt is többször küldte a lelkész nélkül maradt Komáromba s máshová is. Most öreg korában, de szolgálatra még megfelelő erőben, Nagyszombatban hagyva a két agg és tétlen rendtagot, visszatér Komáromba lelkészkedni. Anyagilag nem szorulhatott rá, hiszen csak a tapolczai apátság évi 300 forint jövedelmet jelentett számára. Ez a lutheránus papok átlagjövedelmének tízszeres volt.

Valószínűleg Michael de Asti, a domonkos vizitátor is kellő értékre szállíthatta le a súlyos vádakat. 1569 elején a magyar provinciát az ausztriaihoz csatolták, s ezzel a magyarországi Domonkos provincia hosszú időre elvesztette önállóságát. Ennek következtében Fráter Gáspár is megszűnt vikárius lenni. A Domonkos-rend kötelékében azonban haláláig megmaradt, sőt a vikárius címet is használta, ha a megszűnt rend ügyeiben még intézkednie kellett. Így szerepel egy bérleti egyezségben 1569-ben is.

Körmendi Gáspár levelezése Mélius Péterrel

Bámulatos energiával munkálkodik egyháza érdekében. Amikor közelebb állhat már a 70. évhez, mint a 60-hoz ezt írja: "szakadatlan munkában vagyok". Komáromban lelkészkedik s közben figyelemmel kíséri az egész ország egyházi eseményeit, küzdelmeit. Példa erre Melius Péterhez írt levele, amely az udvarias humanista levélírásnak és stílusnak egyik mintapéldája:

"Tisztelendő Melius Péter úrnak, a debreceni egyház igehirdetőjének stb., az Úr Krisztusban igen tisztelt kedves testvérnek.

Nem képmutató módon, de szívemből becsült Tisztelendő Uram stb. Az Úr gazdag kegyelmét és békességét és imádságait stb.

Kézikönyvecskédet Ő Császári Felsége legfőbb vajdája, Bácsay Miklós nemes úr által kézhez vettem. Elolvastam, főleg, amit a paradicsomról írsz. Bárcsak beszélgethetnék veled erről a dologról. A Szentháromságról pedig, védelmedet a keresztyén hit megoltalmazására, nemcsak dicsérem, de a harmadik égig magasztalom. Munkálkodj derekasan, testvérem, mert egyedül az lesz a mi jutalmunk, hogy a keresztyénekért fáradozunk. Rendíthetetlenül élsz és élj szívemben. Már harmadik levelemre semmi választ nem kaptam, a legutolsóra, bár érdemtelen vagyok rá, mégis érdemessé lettem. stb. Élj Krisztusban s éljenek mind a tieid.

Komáromból 1569. Sz. Ferenc ünnepén. (október 4.) Bocsáss meg a tollért és az írásért, Mert szakadatlan munkában vagyok s Hozzászoktam a leggyorsabb íráshoz. Most mégis légy elnéző stb.

Frater Gáspár, Krisztus igehirdetői- nek legkisebbike, Őfelsége speciális komáromi prédikátora. Mindenben a Tiéd stb.

Érdekessége ennek a levélnek, hogy a nagyszombati városi levéltárból került elő, s ötödik levele Fráter Gáspárnak Méliushoz. Az első háromra nem kapott választ, a negyedikre valószínűen a válasszal együtt érkezett a kézikönyvecske. Ez az ötödik pedig ismét nem jutott el Méliushoz. Mindenképpen gyanús dolog volt Debrecennel levelezni, s elképzelhető, hogy a megbízhatatlan kézbesítők nem Méliushoz juttatták el, hanem beszolgáltatták a káptalannak, vagy a városi tanácsnak.

(A tanulmány szerzője szerint érthető a kapcsolatuk, mert a Fráter Gáspár által letartóztatott Somogyi Péter vágsellyei tanító és Melius azonos személyek.)

Abban a kézikönyvecskében, amelyről Fráter Gáspár szól, Mélius olyan valaki ellen hadakozik, akit Fráter Gáspár közelről is ismerhetett, mégpedig Sztárai Mihály ellen.

Fráter Gáspár levelében megemlíti "a kézikönyvecskét" (Enchiridiunculum), amelyet Bácsay Miklós naszádos vajda útján kapott Méliustól, amely "A lélek könyve" lehet. Ez az a kicsiny könyv, amelyre Fráter Gáspár leírása ráillik. A könyvecske első része a "Paradicsomról" szól.

Melius Sztárai ellen hadakozik, de érvelésével Fráter Gáspár szívesen "kollokválna" Méliusszal, vagyis ebben a kérdésben nem ért egyet vele.

A könyv második része a Szentháromság-tan védelme. Ebben teljes az egyetértés. A Szentháromság-tagadókkal szemben a római katolikus egyház buzgó képviselője és a protestantizmus harcos alakja egységre tudnak jutni, s egymástól tanulnak.

Fráter Gáspár levele segítséget nyújt abban, hogy az egymással szemben állók lelkivilágába mélyebben betekinthessünk. A két harcos egyéniségnek olyan humaista magatartása ez, amely a hitbeli ellentéteket nem tette félre, de az ellentétek mellett és azokon túl, megtalálták azt a területet, amelyen egyek lehetnek, egymást megérthetik, egymás munkáját segíthetik.

Fráter Gáspár haláláig megtartotta rendtagságát s kapcsolatát Nagyszombattal. Ezért írhatta a jezsuiták krónikása, Dobronoki, hogy miután az utolsó két dominikánus fráter is meghalt, "akik közül egyiket P.Gasparusnak hívták", a Szent János monastérium a nyulak szigeti apácákra szállt. Halála ideje pontosan megállapítható Miksa király 1569. október 23-án kelt leiratából: Fráter Gáspár, az utolsó nagyszombati dominikánus 1570. június első napjaiban halt meg.

Összefoglalásul Botta István megjegyzi: előttünk áll egy, a bibliai históriás énekek családjába tartozó alkotás - a reformáció virágzásának korából -, amelynek szerzője a gazdag irodalmi hagyományú Domonkos-rend tagja.

A kérdés: kikből állt és mekkora volt a 16. század alkotó rétege? A tanulmány azt állítja, hogy a szokottnál szélesebb réteggel kell számolnunk. A római katolikus egyház 16. századi irodalmának körét tágítani kell. Nem helyes az a szemlélet, amely csupán egy ébredő és hódító reformációi irodalomról, s nagy hagyományok után hosszabb időre álomba merült római katolikus irodalomról vázolna képet. Kétségtelen, hogy az előretörő és forradalmi erőktől átjárt reformációval szemben a római egyház védekező és visszavonuló helyzetbe került. Ebből az is következik, hogy a reformáció irodalma termékenyebb volt. De a harcos reformációval szemben harcos humanista élesztővel átitatott római katolikusok is álltak - az irodalomban is.

E problémánál egy döntő tényezőt kell figyelembe vennünk: a nyomda hiányát a római katolikus egyházban. A reformáció hallatlan erővel és áldozattal vetette harcba a nyomtatás művészetét. A nyomda a művészetek tárházából átkerült a fegyvertárba. S ez óriási tett volt, és mérhetetlen előnyt jelentett. Ha a reformátorok nem nyomtattak volna, édeskeveset tudnánk még a legnagyobbakról is. Ugyanakkor a római katolikus irodalom még jó ideig kéziratos maradt. A kézirat nehezebben terjed, kisebb körben hatott és könnyebben megsemmisült. Fráter Gáspár is gyakorlott költő volt. Nyilván nem két éneket szerzett. De az idők viharában megmaradt kettő közül is az egyiket - de csak azt, amelyik a protestáns igényeknek is megfelelt, protestáns nyomda tartotta meg számunkra.

Fráter Gáspár Mária-éneke (7)

Szilády Áron Antiochusról szóló bibliai história szövegkiadásának jegyzetei között megemlítette, hogy Kájoni János nyomtatott énekeskönyvében és a Kuun-kódexben a Gyönyörködjél Szűz Mária kezdetű éneket is a versfők tanúsága szerint egy Gáspár fráter írta "nem elébb a 17. századnál". Szerinte ez a Gáspár szerzetes volt, és ezért a protestáns eredetűnek gondolt bibliai éneknek szerzője nem lehetett. Botta István ismertetéséből világos, hogy a 16. századi Fráter Gáspár, a bibliai történet szerzője eredeti nevén Körmendi Gáspár.

Holl Béla tanulmányában azt vizsgálja, hogy a 17. századi forrásokban felbukkanó Mária-ének és a versfőkből ismert Gáspár fráter milyen kapcsolatba hozható az Antiochus-história szerzőjével. Közvetlen bizonyíték erre nincs, csupán az ének szövegének vizsgálatára lehet hagyatkozni.

A Mária-éneket három, közel egykorú ferences eredetű kéziratból, és az ugyancsak ferences Kájoni János nyomtatott énekeskönyvéből ismerjük. A kéziratok közül a Gyöngyösi Toldalék 14 szakaszt, a Petri András-énekeskönyv 17 szakaszt, a Kuun-kódex 14 szakaszt tartalmaz. A legrövidebb Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale catholicum-nak a szövege, amely csupán kilenc strófából áll. Ezt a négy forrást kell megvizsgálni.

A Gyöngyösi Toldalék Paratus latin prédikációs gyűjteményének egy 1503-ban Strassburgban nyomtatott példányához kötött, mai állapotában huszonhárom levelet tartalmazó függelékben található. A Toldalék írója és a kötet egykori tulajdonosa Dusi Kis Jakab ferences volt. Pályáját egykorú források alapján szerzetbe lépésétől, 1589-től haláláig, 1640. november 16-ig lehet nyomon követni. Könyvének kötése, amelyet évszámmal és egykori tulajdonosa nevének rövidítésével (JA:DUS:) is elláttak, 1594-ben Nagyszombatban készült. Az üres lapokra bejegyzett huszonöt éneket Dusi Jakab meglehetősen későn, 1628-1631 között - az első helyen Gáspár fráter Mária-énekét 1628-ban - írta be. Mintái, forrásai között kimutathatóan nyomtatott énekeskönyvek is szerepeltek; de kilenc ének, a Mária-ének is először nála bukkan fel. Dusi Jakabról az életkora és lehetséges nagyszombati kapcsolata alapján feltételezhetjük, hogy a szerzőre, Gáspár fráterre, valamint az ének eredetére vonatkozó hagyományt ismerhette.

Időrendben a második, a Petri András-énekeskönyv tipikusan kántorkönyv, a legjelentősebb 17. századi katolikus kéziratos énekgyűjtemény, amely a csiki ferences klastrom hatáskörében keletkezett. 113 negyedrét levélből áll és 221 magyar, 27 latin éneket tartalmaz. Ezeket legna-gyobb részben Petri András csikszentkirályi iskolamester írta aránylag igen rövid idő alatt, 1630-1631-ben. Az énekek egy része kimutathatóan nyomtatott forrásból, 16. századi protestáns énekeskönyvekből, Telegditől, Hajnal Mátyástól származik. A nagyobb és jelentősebb rész, hetvenkilenc ének azonban itt fordul elő először. Gáspár fráter énekét az adventi énekek előtt, a 14a lapon találjuk. A gyűjtemény szerkesztésénél korábbi kéziratok, többféle források átvételét és összemásolását kell feltételezni. Ez a szöveghagyományozást illetően jelentős időbeli visszakövetkeztetést tesz lehetővé.

Erdélyi eredetű a vegyes tartalmú Kuun-kódex is. Dézsi Lajos leírása szerint az egész kézirat hét, a katolikus énekeket tartalmazó rész négy kéztől származik. A 88-191. lapon található harminc katolikus éneket különböző gondossággal és különböző időben, de 1634-1647 között egyetlen kéz írta. Az énekek közül négy először ebben a forrásban fordul elő a többi pedig megtalálható a Gyöngyösi Toldalékban és a Petri- gyűjteményben. Korábbi esetleges nyomtatott forrásra alig vezethetők vissza. A Kuun-kódexnek ez a része a 17. századi ferences kéziratos hagyományon alapuló gyűjteménynek látszik.

Az egyetlen nyomtatott forrás, Kájoni János Cantionale catholicum 1676-ban, tehát egy emberöltővel a három említett kézirat után a csiksomlyói ferences nyomdában jelent meg. A gyűjtemény Kájoni gondos szerkesztő és stilizáló munkájának eredménye, amely részint nyomtatott gyűjteményeken, elsősorban az 1651-i Cantus Catholicin, részint pedig az erdélyi ferences kéziratos hagyományon alapszik. Gáspár fráter énekének ebben a 351. lapon olvasható változatát is a Petri-énekeskönyv rövidített és csiszolt leszármazottjának tekinthetjük.

A Mária-éneknek a három kézirat közül a Gyöngyösi Toldalékban és a Kuun-kódexben olvasható változata kétségtelenül egészen közeli rokonságra vall. Tőlük terjedelemben is és olykor a szöveg részleteiben is eltér a Petri- kézirat. A szöveg helyreállításához és a hiteles textus megállapításához mindkét verziót meg kell vizsgálni. Az archaikusabbnak látszó és terjedelmében igazolhatóan legteljesebb a Petri-féle változat.

A Petri András-énekeskönyv szövege:

Allia De eadem

1. Gieönnieörkeögiel zuz Marja az magas menjorzagban,
Eöruendezel az meg foghatatlan zent haromsagban,
Zuzen fogadad szent fjadot az megh fezült szep Iessust.

2. Aldot uagy te szuz Marja Jesus Christusnak annja,
Zent haromsagjnak eöreök Jstennek zepsegu lianja,
Mind az menjorzaghbelj djczjeö sok szenteknek szerelmetes azonnja.

3. Szent Anna azoni tegedet fogada jduesseges magzatul,
Kiuel Joachjm az Úr Jstennek menjbe be aldozek,
Kinek giümeolczjebeöl az fenies menjorzagh szepen uiragozek.

4. Pokol belj eördeögeöknek te uagj retenetessegek,
Kiknek erejket te meg rontad az tizta szuzesegel,
Mely szuzesegel az eretnekeknek lezen retenetessegek.

5. Az templomban fel neuelkedek egj ciprus fa fiatal,
Kegis menjorzagbol hozzaja küldetek zent Gabrjel achangjal,
Zent lelek Isten teged be teölte mennjej malaztjaual.

6. Regj zent profetak azt hirdetik ualla imar be telliesedek,
Az Szuz Marjatul zent Ersebet azoni megj uigaztaltatek
Reouid ideon Isten es ember Marjatul zuletek.

7. Fel neuelled Szuz Marja zent fiadot zep Iesust,
Tizen ket eztendeös kiczjn koraban el uezted az Christust,
Kit keressel sido doctotok keozt te nagj zorgalmatosson.

8. Rosa piros es igen ikes az menjeij harmatul,
Mikent az kiraj eölteözetjuel es io szolgajual,
Azon keppen szuz Marja-is zent fiaual, Jesusal.

9. Aldot Jesus diczjrtessel az te szolgajddal,
Kiknek uagjon remensegek az Szuz Marjaban,
Keönieöreghnek hogj megj tarczjad mennjeiej malaztodban.

10. Tekenczj rjank Szuz Marja kegis szent szemejdel,
Mert szent fiad mjnket megj ualta draga szent uerjuel,
Kit nez ualla magas szent kerezt fan te nagj kesserussegel.

11. Egiedul maradal te az igaz hitben zent fiadot siratuan,
Magas kerezt farol eöleötbe le ueuek ikessen czjokolgatad,
Zent Janossal teöb tarsajddal testet giolczjba tarkarad.

13. Rossa szinu piros zent uereddel minket megj uigaztalal,
Az uij koporso is draga zent testednek igen nagj szep helit,
Az te szent lelked limbusnak kapuiat el teöre es el ada.

13. Gondolkogjal Marja zent fiad szerelmereol,
Keserüsegel megj emlekekezel halalos sebejreöllj,
Husuet ejen zent fjadot latad, te sziued megj eöruende.

14. Jo hajnalba az szent azoniok keresek az Ur Christust,
Az koporsoban nem talallatok az megj fezult szep Iesust,
Kit az angjal zent Peternek hirdete szorgalmatosson.

15. Eörulj Szuz Marja piros pinkest naian az szent apostalokal,
Mert fjad teged be tölte iduesseges malaztal,
Kit kereztjensegjben az annja zent egj haz mind eöreokeön eöreokre uall.

16. Vegj hozad Zuz Marja nehagj mjnket el ueznunk,
Halalunknak idejenis az eördeögnek ne hagj markaban esnunk,
De seöt inkab fiad elleöt ertunk essedezel.

17. Diczjrtessel aldot Attja Isten zent fiadal, Jesussal,
Diczjrtessel Zent Lelekkel az mj uigaztalonkal,
Zent Haromsagj egj bizon Jsten, ki az kereztiensegj uall.

A versfőkből az első tizenkét strófa élén a GASPAR FRATER szavak olvashatók. Ez egyaránt sértetlenül megvan a Petri-énekeskönyvben és a Gyöngyösi Toldalékban. A Kuun-kódex versfőiben a harmadik strófa élén álló Szent Anna azoni helyett a névelő betoldásával Az szent Anna olvasható, és ezzel az akrosztichon eltorzult. Kájoni kancionáléjában az egyébként sértetlen akrosztichon az ének csonkasága miatt csak az első nyolc betűt tartalmazza.

Az ének az Assumptio-ünnep mondanivalójával, a mennybe felvett Szűz Mária, a Nagyboldogasszony dicséretével indul (1-2. vsz.) A 3-7 versszak röviden érinti Szűz Mária életének főbb eseményeit. A 3. szüleit idézi; a 4. megemlékezik erényeiről, amelyekkel a pokol hatalmán erőt vett; az 5. Mária neveltetését említi, majd áttér Gábor főangyal küldetésére, amellyel beteljesedett a próféták ígérete. A 6. Jézus születéséről szól. A 7. röviden érinti a tizenkét éves Jézusnak a templomban való elvesztéséről az evangéliumi történetet. Ezután úgy tűnik, mintha az ének befejezéshez közeledne. A 8-9. strófában a versszerző Máriának fiában való ékességét egy szép képpel a harmatos rózsához, a király öltözetéhez és udvartartásához hasonlítja, majd közbenjárásáért könyörög. A végleges befejezést azonban még az akrosztichon betűi sem teszik lehetővé: a szerző nevét adó versfőkből ugyanis még három hátra van. A 10. szakasz első sorában az előbbi, befejezést sejtető könyörgés még folytatódni látszik ugyan, a további sorok azonban Mária életének következő állomásához, a passióhoz vezetnek. A kereszt alatti könyörgést a 11. szakaszban a keresztről való levétel és a temetés jelenete, a 12. strófában pedig a pokol tornáca, a limbus kapujának megnyitása követi. Itt ér véget a versfőkben rejtett név. A gondolatsor azonban az események rendjében tovább folytatódik. A 13. strófában Mária húsvét éjjelén találkozik feltámadott fiával; a következő 14. versszakban pedig az asszonyok hajnalban már a sírhoz mennek, ahol beszélnek az angyallal, aki Péternek üzenetet küld. Végül a 15. szakasz Szűz Máriának és az apostoloknak pünkösdi örömét idézi. Az éneket ünnepélyes befejezéssel két szakasz zárja: az első könyörgés "halálunk idején" Mária közbenjárásáért; a második a szokásos doxológia az Atya-Fiú-Szentlélek megszólításával.

A többi szövegváltozatban a versszakok egyre inkább megfogyatkoztak. A Petri-énekeskönyv erősen kopott szövege többszörös másolás eredménye lehet. Létrejöttéhez időre volt szükség. Ez pedig lehetővé teszi, hogy Gáspár fráter énekét a 16. század végére, második felére, Körmendi Gáspár korára vezessük vissza.

A 17. század elejénél régebbi hagyományról tanúskodik az ének versformája és dallama is, amely Gáspár fráter énekének 16. századi eredetére utal.

A különböző forrásokban lévő szövegek elemzései eléggé meggyőznek arról, hogy ez a 17. századi forrásokból ismert ének jó néhány évtizeddel korábban keletkezhetett; akár azokban az években is, amikor még az Antiochus-históriát szerző Fráter Gáspár élt. Mivel pedig ezekben a viszontagságos évtizedekben, egy időben két azonos nevű katolikus énekszerzőt aligha tételezhetünk fel, a végső következtetést kimondhatjuk: a Mária-éneket szerző Gáspár fráter azonos a bibliai história szerzőjével, Körmendi Gáspárral.

Ami pedig a Mária-ének műfaji hovatartozását illeti, alighanem Dusi Kis Jakab, a Gyöngyösi Toldalék írója vezet nyomra. Az ő másolatában ugyanis címként ezt olvassuk: Cantio devota.

Vagyis az ének a középkor végi devociós énekek közé tartozik, amelyekkel a szónok prédikációját befejezve vagy megszakítva, a kántort és a népet tevékenyen foglalkoztatva érzelmeket indított és beszédének tanulságát emlékezetessé tette. Jól illik ez a műfaj a prédikátor szerzetbeli, Komáromban és másutt plébánoskodó, lelkipásztorkodó Körmendi Gáspárhoz. Énekének hagyományát pedig a kihalt domonkosoktól a másik prédikáló szerzet, a ferences örökölte. Körmendi Gáspár és két éneke mindenesetre arról is tanúskodik, hogy a katolikus énekköltés középkori hagyománya a reformáció századában sem aludt ki teljesen.

Jegyzetek:

(1) Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmend, 1987. 74-76. o. Erdélyi Gabriella: Egy 16. századi tanúvallatási jegyzőkönyv anatómiája. Korall 9. (2002) 5-31)

(2) Ezt állítja Dézsi Lajos RMK = Régi Magyar Könyvtár 325-326. oldalán. Közli a verset Szilády Áron: Régi Magyar Költők Tára (RMKT) 7. kötetében, 19-24. oldalán.

(3) Botta István: Fráter Gáspár. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1972. év. 4. sz. 481-495.o.

(4) Bándi Zsuzsanna: Ágostonos remeték Körmenden. In: Vasi Szemle XXXIII. évf. (1979) 3. szám, 359-366. o.

(5) P. Fehér Mátyás O.P.: A hétszázados vasvári Szent-Domonkos kolostor története. Bp. 1942.

Harsányi András: A Domonkos-rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen 1938.

(6) Mortier O.P. Histoire des Maitres Generaux de l'Ordre des Frere Precheurs. Paris 1903- 1914. V.k. 509-510.

(7) Holl Béla: Fráter Gáspár Mária-éneke. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1972. év. 4.sz. 495-502. o.