Szent István napi ünnepi szentmise és kenyéráldás, 2022. augusztus 20.

Államalapításunk ünnepén az este 6 órakor kezdődő szentmisét Kiss László plébános úr mutatta be. Az oltár körül segédkezett egyházmegyénk három papnövendéke is: Bodorkós Áron, aki a plébániánkon megkezdte 2 hónapos gyakorlatát, a szentbeszédet ő mondta, Rákos József és Rátkai István, akik szeptemberben kezdik V. évfolyamukat a szemináriumban.

A szentmise végén plébános úr megáldotta a kihelyezett kenyereket, amiket Bebes István Körmend város polgármestere megszegett, mise után a kedves hívek vihettek el belőle, ki-ki gondolva családtagjaira, akár többet is. Köszönjük Körmend Város Vegyeskarának a zenei szolgálatot, hogy emelkedettebbé tették ezt az ünnepet számunkra.

Az ünnepi misén elhangzott buzdítás Bodorkós Áron diákonustól:

Ez a mai evangéliumi szakasz az életünk nagy nehézségeire hívja fel a figyelmünket, még hogyha nem is tartjuk annak. Mégpedig nem másra, mint hogy az ember dönthet az életéről, sőt, döntenie kell az életéről. Döntenie kell, hogy hogyan éli az életét, merre tovább, milyen munkát választ, milyen hivatást választ az életében. Mindezt szabadon megteheti, szabadon megvalósíthatja az életét, szabadon hibázhat és szabadon érhet el sikereket.

Ebben az egész nehézségben a gordiuszi csomót az okozza, hogyha visszatekintünk az életünkre, mindig ott van az aprócska kis részlet, hogy dönthettem volna okosabban is, rendezhettem volna bölcsebben az életemet. Egy férj mondhatja rá, hogy egy kicsit okosabb lett volna, kedvesebb lett volna a feleségével... S ugyanez fordítva, a feleség mondhatná, ha egy kicsivel okosabb lettem volna, kedvesebb lehettem volna a férjemmel... Vagy a szülők mondhatnák, egy kicsit okosabb lettem volna, akkor a gyerekekre több időt szenteltem volna, több szeretetet adtam volna a számukra. Vagy ha az egzisztenciáját nézzük az embernek, ha egy kicsit jobban tanultam volna, ha több energiát fektettem volna bele, akkor lehet, hogy most kicsit könnyebb lenne az életem.

De a valóság azt mutatja, hogy ez nem így történik. Hiába gondolunk vissza hogyha megtettem volna ezt, megtettem volna azt akkor most könnyebb lenne az életem, ez nem így történik. Az ember tud jól dönteni és tud rosszul dönteni. A mai evangélium arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy az ember bizonyos magvakat szór el az életében, amelyek később termést hoznak neki. A kérdés az, hogy vajon képes-e termést hozni az életében? Vagyis, hogy a döntéseim és a választásaim következménye amiket életem során elkövettem és amiknek a következménye vagy jó vagy rossz, azt életté tudom- e egyáltalán kovácsolni? Ezalatt azt értem, hogy hátra tudok-e hagyni valamit az életemből, ami mások számára példa lehet? Ahogy az Istennel való kapcsolatunknak is ez a színezete.

Dönthetünk jól és dönthetünk rosszul. Nem ezen van a lényeg, hanem azon, hogy képes vagyok-e Istennel való kapcsolatomat életté kovácsolni?! Jézus két utat mutat be nekünk, az okos ember útját és az úgymond ostoba embernek az útját. Hogyha figyelmesen hallgattuk az evangéliumot, hallhattuk, hogy mindkét esetben idézőjelbe téve, ugyanazokat a tüneteket szenvedik el. Szakad a zápor, ömlik az ár, süvít a szél, neki zúdul a háznak. Mindkét esetben akár jól döntök, akár nem ez minden esetben meg fog történni. A lényeg ez, hogy életté tudom- e ezt egyáltalán kovácsolni? Ha valami jót követek el az életemben annak nyilván megvan a gyümölcse. De ugyanígy, ha az ember esetleg valami ostobaságot csinál az életében, abból is tud Isten segítségével gyümölcsöt érlelni. Mindig a hibáinkból tudunk tanulni és ezek azok, amiket tovább kell vinni az életünk során, ez az, ami a következő nemzedék számára példa lehet. Ezt kell életté kovácsolnom!

Kedves Testvérek! Ma Szent István királyt köszöntjük, rá emlékezünk. Szent István király is ember volt. Biztos vagyok benn, hogy ő is döntött jól és ő is döntött rosszul. S mint királyként nagyobb felelőssége volt, ha valami jót követett el az nagyobb jó volt de ha valami rosszat követett el az még nagyobb rossz volt. Nagyon sok mindent lehetne István királyról beszélni, de én most kifejezetten azt szeretném elmondani, hogy ő képes volt az Istennel való kapcsolatát életté kovácsolni. Ő hátra tudott hagyni valamit a következő nemzedék számára, azt ami életet teremtett, azt ami gyümölcsöt terem. Ez pedig nem más, mint az egységesítés. Képes volt arra, István király rájött arra, megkapta azt az isteni sugallatot, hogy a magyar embereket így lehet egységesíteni, hogyha összegyűjtjük őket a kereszténységben. Magyarok vagyunk, tudjuk, hogy a magyar ember szeret másként gondolkodni, mindig van széthúzás. István király rájött erre, hogy egy olyan Felsőbb dologba kell vetni a bizalmunkat, amely minden magyar ember szívét eléri. Szent István király öröksége nem területekben és nem a határokban van. Erre rájött István király, hogy nem az anyagi javakban kell egységesíteni bennünket, hanem bizonyos szellemi dolgokban, a kereszténységben. Ebben tud fennállni a mi hazánk, ebben tudjuk építeni az országunkat, ebben tudjuk építeni Isten országát itt a földön.

Kedves Testvérek! Mindannyiunknak megvan ez a saját öröksége, amit hátra fog hagyni a következő nemzedéknek. A kérdés az, hogy életté tudom- e kovácsolni? Ezen a mai ünnepen kérjük az Istent, sőt kívánom mindannyiunknak, hogy merjünk kicsit végig tekinteni az életünkön, merjük megkeresni a saját értékeinket, mert mindenkinek van. Sosem késő ezt megkeresni, hogy mi az az érték, amit esetleg tovább tudnék adni a következő nemzedéknek. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni. István király sem tett nagy dolgot ez ügyben, hogyha mondhatom ezt, felajánlotta országunkat Szűzanyánknak, mindezt a halálos ágyán. Haldokló ember utolsó kérése volt az, ami hazánkat képes volt szellemi téren egységesíteni.

Kedves Testvérek! Kívánom mindannyiunknak, hogy megtaláljuk ezt az értéket az életünkben, azt az értéket, amelyet életté tudunk kovácsolni a következő nemzedék számára. Kérjük ebben Isten segítségét, kérjük ebben Szent István királyunk közbenjárását is! Ámen