Berkovich Jancsinak, polgárista korában, az un. Tomka allén egy fenyőfa letört ágának a csonkja belement a szemébe. A gyerekek a bokrok között játszottak s megtörtént a baj. A szülők ijedten szaladtak a sérült szemű fiúval a várba. Igen ám, de délután 5 óra volt. Az apa mégis lehívatja a mágnás orvost, aki sietve jön is a lépcsőkön. Az idősebb Berkovich bocsánatot kér, hogy ilyen időben alkalmatlankodik, de a kényszerítő helyzet s a gyermek szeme... S a jó arcú főúr mit szól mindezekhez?

Körmend város közkórháza 1934. évi július 1-én, alapításának 100. évforduló ünnepén herceg Batthyány-Strattmann László doktor nevét vette fel. Ezzel is kifejezést kíván adni annak a mérhetetlen szeretetnek és igaz hálának, mely mindnyájunk lelkében ott él, akik tanúi voltunk néhai Batthyány-Strattmann László doktor lelki nagyságából fakadt önzetlen emberbaráti és orvosi működésének, mellyel a magyar népnek áldozott.

Kray István báró ecsetelte Batthyány hercegnek a nagy filantrópnak és szemorvosnak működését, s kitért a kapcsolatokra is, amelyek Baradlait a herceghez fűzték. Három évig voltak 36 év előtt a bécsi egyetemen hallgatótársak. Később Baradlai a herceg kórháza körzetében sokszáz receptjét készítette el... A herceg halála után Baradlai írta meg a herceg élettörténetét, most pedig mint a nemes herceg apostoli működésének csodálója, újonnan felállított gyógyszertárát is róla nevezte el.

A szemészet minden ágát uralta, de különös gonddal és művészettel végezte az operálásokat, s ezek között is elsősorban a szürkehályog eltávolítását... A herceg a Nothnagel által a jó orvos számára megkívánt föltételt, hogy jó ember legyen, a legnagyobb mértékben betöltötte. A betegekkel szemben tanúsított türelme, kedvessége, jó bánása, áldozatkészsége kimeríthetetlen volt.

Ha kételyei voltak, igénybe vette még nagyobb tapasztalatú kollégái tanácsát. Másokkal szemben elnéző, saját magával szemben szigorú kritikus volt.

Külföldi collegái gyakran keresték fel és mindenkit, ki vele érintkezett, elragadott. Egyszerűségével, közvetlenségével, tudásával s művészetével tiszteletet, szeretetet, sőt bámulatot keltett...

Egy ízben tanúja voltam önfeláldozó emberbaráti voltának: A körmendi kastélyban falusi gazda jelentkezett s arra kérte a herceget, hogy vajúdó feleségén segítsen. Ez a háború alatt történt, amikor a bevonult körorvos helyettesítését elvállalta. Habozás nélkül azonnal útra kelt, felesége elkísérte. Késő éjjel tértek vissza, anya s az újszülött életét megmentették.

Nemcsak kitűnő szemspecialista volt, hanem jól képzett orvos, ki az orvosi tudomány többi ágaiban is jártas volt. Tudományos problémák iránt állandóan érdeklődött...

Sok olyan alapítványt tett, amely a magyar egészségügy fejlesztését szolgálta. Laboratóriumában kamatoztatta vegyészi képesítését, hiszen számos olyan laboratóriumi vizsgálatot tudott végezni, ami akkor csak a jobban felszerelt nagyvárosi kórházakban volt lehetséges. Maga szerkesztett, ill. tökéletesített műszereket...

Elsősorban gyakorló orvos volt... ennek rendelte alá életét is. Felismerte az orvostudomány fejlődésének irányát, így foglalkozott radiológiával is...

Nem érdekelte a politika, a világtól félrevonultan élt és gyógyított. A szó legnemesebb értelmében vett humanista, áldozatkész orvos volt. ... Nem fűtötték tudományos ambíciók, mivel legnagyobb sikerének a gyógyítást tekintette.

Hálás vagyok Dr. Fónyad Ernőnek “Emlékezés dr. Batthyány-Strattmann Lászlóra” című írásáért. Egy egész sor gyermekkori emléket idézett fel bennem soraival.

Batthyány messze földön híres szemkórháza már állt akkor a körmendi várkastélyban. Ebben a kórházban feküdt édesapám is, akit egy vadászbaleset következtében bal szemére szenvedett sérülése miatt dr. Batthyány László operált. A bal szemet el kellett távolítani, s ezt olyan sikerrel tette, hogy a szemmozgató izmok megmaradtak, és a műszem forgatását is lehetővé tették. A műtétért, kórházi ápolásért semmit sem fogadott el, sőt a műszemeket is díjtalanul adta az operáció után még csaknem két évtizedig.

Emlékszem 1904 karácsonyára, amikor az óvónő kívánságára nekem kellett előtte elszavalnom a Csapj fel öcsém katonának című versikét. Hozzámhajolt, megölelt, megcsókolt: egy huszárcsákóval és kis karddal ajándékozott meg.

Társaságunk a diktatúra alóli felszabadulás kedvező szelében, névadónk szellemében alakult meg és nagy reményekkel látott munkának, hogy Batthyány-Strattmann László hercegorvos etikai hagyatékát folytassa, szellemét ápolja, boldoggá avatása érdekében imádkozzon és munkálkodjon... (...)

Körmenden imákban, tárgyakban, festményeken él a szent életű Batthyány-Strattmann László kultusza. Él és éltet. Tetteink felülvizsgálatára ösztönöz. A kastély belső udvarában áll Lesenyei Márta bronzszobra, amely visszafogott méltósággal ábrázolja a gyógyító Batthyány-Strattmann László és betege kettős alakját. Az emlékművön a szegények Európa-hírű szemorvosának ars poeticája olvasható: “Csak az lehet boldog, aki boldoggá tesz másokat”.

A körmendi Szent Erzsébet-plébániatemplomban megállít Závory Zoltán festménye a szemet és lelkeket gyógyító orvosról. A képen a vakok tódulnak hozzá, s ő fáradhatatlanul fogadja őket fehér köpenyében, miközben angyal óvja minden lépését. Dokumentumok, számtalan fénykép, okmány, köszönő levél igazolja életszentségét, de a képek is erre utalnak. A templom falán portréját formázó emléktáblája látható a következő szöveggel: “A test és lélek orvosaként az egész embert akarta gyógyítani. Csak eszköznek tekintette magát. A gyógyulást mindig Istennek tulajdonította”. A plébániatemplom oldalfolyosója ma már múzeum, ahol a tárgyakban és a képeken a szépség s erkölcs fonódik egybe. A kultuszt erősíti Gyürki László plébános kiadványa, a “hit nagy tanújáról” (1989). Fölemelő olvasmány.

 

Batthyány-emléktemplom Körmenden

Hogyan került fel a toronyba a kis harang? Pénz nem volt rá, csak lelkesedés. A hírnek szárnya kelt, hogy szükség van Körmenden kis, 100-120 kg-os harangra. Meghallotta ezt Bécsben Hertha Benedikter asszony, aki tudja – és innen iránta a tisztelete – , hogy a herceg az osztrák fővárosban fejezte be földi életét. Újsághirdetéseket adott fel és leveleket is írt: ha akad valahol használaton kívüli kis harang, ajánlják azt fel a körmendieknek.

Így indult útjára a szép adomány a gerasi apátságból, a Blumau bei Wild egyházközségből. A szállítást a Benedikter házaspár személyesen vállalta.

A torony elkészült, az 1924-ben, még a herceg földi életében öntött harang odakerült. A vasváz Wirth Iván szakszerű alkotása, a “villamosítás” pedig, beleértve a vezérlőóra felszerelését is, Vass Csaba salköveskúti plébános fáradhatatlanságára vall. Brenner József püspöki helynök már meg is áldotta a kis harangot, mely naponta háromszor szólal meg, figyelmeztetve a környék kétezer lakosát, hogy itt az ima órája.

Batthyány-Strattmann László nagyon szeretett imádkozni, nem sajnálta rá még az éjszaka óráit sem. Emlékezzünk rá, imádkozzunk együtt. Kezdődik az emlékév.

(Simon Gy. Ferenc, Keresztény Élet, 1998. nov. 22.)

Köpcsényi (Kittsee) magánkórházának 1905. évi nyomtatásban is megjelent beszámolójából kitűnik, hogy intézetének fekvő-beteg osztályán 427, ambulanciáján pedig 1149 műtétet végeztek és 5442 beteget láttak el 1905-ben. E beszámolóban 12 kórtörténet részletes leírása is szerepel (Krankengeschichte einiger Fälle), amelyek megismerése olvasóink – elsősorban tanulóink – számára igen hasznos lehet. Betekinthetnek a nagy humanista orvos szakmai-tudományos munkásságába, ismereteiket mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban bővíthetik. (...)

(Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest, Batthyány-füzetek, 1990. Előszó)

 

A Batthyány-füzet borítója             Emléktábla a gyermekotthonban                  
Simon Gyula alkotása                          

1991. január 14-től mint oktatási intézmény funkcionálunk. (Eddig hazánkban nem volt lehetőség arra, hogy az Egyház bekapcsolódjon az alapfokú oktatásba.) A Szent Anna Otthon jogutódaként a Vakok Batthyány László Gyermekotthona óvodai és iskolai feladatokat lát el. A Szegények Orvosának nevét vette fel otthonunk, aki századunk kiváló szemorvosa, példaként álló családapa és az Isten szeretetének hűséges közvetítője.