A 750 éves Körmend ünnepi rendezvényeinek sorában ma egy olyan kiállítás megnyitására kerül sor, amelyik a Batthyány család könyvtárába ad betekintést. A kiállítás megrendezésére az is jó alkalmat ad, hogy augusztus elején a Magyar Könyvtárosok Egyesületének XXVI. Vándorgyűlésére több száz szakember látogat városunkba. Magam a megnyitó alkalmából szeretném bemutatni, ha csak vázlatosan is, azt a kulturális szerepet, amelyet Magyarország egyik legősibb családja az ország, szűkebben Körmend és környékének életében játszott.

A mohácsi vész a magyar művészetet megfosztotta legfőbb pártfogójától, a magyar királytól és természetes központjától, a királyi udvartól; elpusztította legvirágzóbb helyeit, az ország fővárosát és főpapi székhelyeinek nagy részét. A művészet azonban a csonka törzsről is kihajtott, bár termése szerényebb volt. A középkor egyetemesebb jellegű művészetét az individuálisabb hajlamú reneszánsz váltotta fel, ami hazánkban éppen úgy, mint más európai államokban, sajátos helyi stílus kialakulásához vezetett.

Sőt a reneszánsz annyira magyarrá vált, annyi magyar sajátosságot hordozott, a magyarság annyira sajátjának érezte, hogy szívósan ragaszkodott hozzá, uralma csaknem két évszázadig, a XVI-XVIII. században tartott. Európa XVII. századi új korstílusa, a barokk, csak igen nehezen tudott tért hódítani az országban. (...)

A késő-reneszánsz és a kora-barokk stílusnak – az ország szétszakítottságának megfelelően – három provinciája alakult ki, köztük a Dunántúl rendelkezett a legtisztább nyugati hagyományokkal, hiszen fekvésénél fogva is közvetlenül és állandóan érintkezett a nyugati kultúrákkal. Ebben a viharos korban is folyton érezhető a nyugati művészek hatása, olasz hadiépítészek árasztották el várait, városait. Működésük nyomán nemcsak a nyugati várrendszer alakult ki, hanem az olasz típusú várak vonalán belül felépültek a főúri kastélyok is. A Batthyányak, Nádasdyak, Kéryek, Eszterházyak egymás után építtetik fel hatalmas várkastélyaikat, melyek jobbára olasz építészek tervei szerint készültek. (Pietro Ferabosco, Francesco Benigno, Donato Grazioli). Ezeknek az épületeknek elmaradhatatlan alkotóeleme a derűs, árkádos udvar, a loggia, amely annyira kedveltté vált, hogy építészetünk még a barokk korban is ragaszkodott ehhez a kedves, magyarrá vált motívumhoz. (...)

Az ország nyugati részén, a Batthyányak birtokán alakult ki az a szellemi központ, amely építészetével, kultúrájával – nyomda- és könyvtáralapítás, műgyűjtés, színház, zenepártolás – terméke-nyítően sugárzott ki, s közvetítette a nyugati kultúrát.

1848-ig a család birtokában maradt. Batthyány Ferenc 1609-1611 között nemcsak régi formájában állíttatta vissza a várkastélyt, hanem bővíttette is.

Az 1619-ben elkészült várkastélyt 1621-ben Collalto ezredes serege újból felégette. A század közepéig csak kisebb-nagyobb javításokról adnak hírt a számadások. 1652-ben egy kéménytűz olyan hatalmas kárt okozott, hogy most már halaszthatatlanná vált a helyreállítás. Az átépítést Battyány Ádám végeztette el Carlo della Torre olasz építőmester tervei alapján, de halála (1659) miatt a megkezdett építkezési munkák leálltak. A török kiűzése után a Haditanács rendelete szerint Körmend várát is le kellett volna rombolni több dunántúli várral együtt, Körmend azonban valahogyan kimaradt a pusztításból. Ezt azonban elvégezték Eszterházy Antal kuruc generális seregei. A XVIII. század elejére Körmend várkastélya megszűnt létezni.

A XVIII. század közepére kialakult kastélyt Bél Mátyás így írja le: “Batthyány Lajos gróf, a vármegye örökös főispánja, nagy költséggel építtette újjá... Kertjeit a gróf a legritkább fajta aranyló almafákkal, citromcserjékkel, valamint Taba Arabica fácskákkal és más egzotikus, különleges ritka termést és virágot hozó fákkal telepítette be. Ezek ápolására üvegházakat építtetett.”

Egy XVIII. századi barokk kastély park nélkül el sem képzelhető. A korabeli kertépítészet francia hatásra fejlődött ki, a példa a versaillesi kastély és annak parkja lett. A Versailles-ben kialakított kertépítő művészetet számos nyomtatásban megjelent mű is terjesztette. Egy ilyen könyv – Description des Chateaux et parcs Versailles. Amsterdam, 1715 – a körmendi kastély könyvtárában is volt. Bél Mátyás leírása alapján a kert három részre oszlott: egy gyümölcsösre, egy különleges fákkal és cserjékkel betelepített részre, arborétumra és egy hűsölő, sétáló parkra, amelyet egy fennmaradt kimutatás szerint 12 szoborral szándékoztak díszíteni.

A kastélyépítészethez hozzátartozott a falfestészetet is, amely a XVII-XVIII. században a legjelentősebb, legvirágzóbb műfaj volt. Az egykorú levelezésekben gyakran szerepelnek “képírók”, akiket a termek, folyosók “megírására” hívattak. A kastélyok festői díszeihez tartoztak az életnagyságú arcképek, amelyek reprezentatív alkotások, kifejeződik bennük az országkormányzó, országvédő nemesség öntudata. Ennek szolgálatában áll a ruházat, a környezet ünneplő pompája. Mesterségbeli gyengeségeik ellenére is érdekessé és értékessé teszi ezeket a képeket, hogy a kor felfogásának dokumentumai. Jellemző példa a németújvári várban található Batthyány-arcképcsarnok. Batthyány Ádám szolgálatában 1682-ben három képíró állott, köztük Kéry György “képíró mester”, aki már oltárképfestéssel is foglalkozott. (Léka, Ágoston-rendi templom, 1675.)

A XVIII. század közepére így kialakított, most már hercegi kastély, Vasvármegye társadalmi életének központja lett. Ura, herceg Batthyány Lajos fényes udvart tartott, évtizedeken át udvari színház és zenekar működött udvartartásában.

Batthyány Boldizsár korának magyar földön egyik legnagyobb zenekedvelője. Zenei műveltségének, zenekarának híre bejárta az országot. A XVII. század elején Batthyány Ferenc zenekarában 11 zenész játszott. Az 1742-ből való kimutatás az állandó udvarnép között 10 muzsikást említ. Batthyány Ádám házizenekara 1658-ban 16 tagból állt, 1682-ben is ugyanennyi zenész állt a szolgálatában. A zenészek nemcsak lakomákon, ünnepségeken játszottak, hanem a táborba vagy egyéb utazásaikra is magukkal vitték őket. Az 1655-i pozsonyi országgyűlésre vitt személyzet között ott szerepelnek a muzsikusok is.

A zenéhez hozzátartozott a virágénekek, dalok szeretete is. A nemesúrfi, ha maga nem értett a versfaragáshoz, neves költők

segítségét kérte. Batthyány Ferenc Balassi Bálint versével (“kit egy násfa felett kire pelikán madár volt feljegyezve, küldött volt a szeretőjének”) udvarolt leendő feleségének. De amikor gyűrűt küldött neki, azt is Balassi verssorai kísérték. Levelezésükben nyoma maradt a versek keletkezésének. “... Nagyságod elmenetele után jutottak vala valami uj versek elmémbe, Poszedarszkynak adtam, Nagyságod kérje el tőle. Nem rosszak bizony, az mint én gondolom. Ha Nagyságod az gyürüt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnék, hogy a Stalmaster leányának (ha értené ám) megimelyednék az gyomra belé miatta!” – írja Balassi 1593-ban Pozsonyból Batthyány Ferencnek. A költői hajlamú Batthyány Ádámnak néhány virágénekét őrizte meg számunkra a Batthyány- levéltár.

Megemlékezhetünk a Batthyányakról mint műgyűjtőkről is. Batthyány Fülöp herceg a birtokán kiásott régiségeket a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. De már Batthyány Boldizsár levelezésében is találunk adatokat, hogy konvenciós ötvösmestert keresett Szombathelyen, javítási munkákra. Szombathelyen ekkor 3 ötvösmester volt, de mivel nős volt mind a három, nem voltak hajlandók elszegődni. Batthyány Ádám 1634-ben egy monstranciát javíttat, 1651-ben pedig egy lopott ezüst csészét keres egy szombathelyi ötvösön.

Arról is vannak adataink, hogy Batthyány Boldizsár régiségeket is gyűjtött. Leveleiben Bejczy vasvármegyei alispánt többször kéri, hogy szerezzen neki régiséget, amelyekből Clusiusnak is küldött arany kíséretében, hogy cserében szerezzen neki ritka virágokat és könyveket.

Szóba került már a Batthyányak könyvtára a kertépítő művészetről kiadott könyvvel kapcsolatban. Az, hogy Batthyány Boldizsár könyveket kér Clusiustól, mutatja, hogy könyvtárral rendelkező, könyveket szerető főúr volt. Könyvtárának nagyságát érzékelteti, hogy amikor Batthyány Ádám katolizál, a németújvári ferencesek könyvtárának 350 kötetet ad át (a ferenceseket ő telepíti le Németújváron, számukra templomot és kolostort épít) Batthyány Boldizsár könyvtárából, mindenekelőtt a nem katolikus szerzőket, (80-100 kötetet), amelyeket Batthyány Kristóf a szlavóniai ferences kolostorokból a saját könyvtárába szállított, és azokat, amelyeket Batthyány Boldizsár az Ágoston-rendektől és más katolikus papoktól vett el, könyvtárát gyarapítva velük. A korból 80-300 kötetről maradtak fenn könyvjegyzékek, így az átadott 350 kötet, amely bizonyára csak egy része volt a könyvtárnak, mutatja, hogy a szokásosnál nagyobb könyvtára volt.

Az ellenreformáció idején a most már katolikussá lett főúrak természetszerűleg a katolikus nyomdák, a könyvkiadás és az iskolák támogatói lettek. Sajnos a kutatás eddig keveset tárt fel könyvtáraikról. Fönnmaradt a 17. századból Batthyány Ádám könyvtárának egy 269 tételt tartalmazó katalógusa. Eddig még kiadatlan, pedig képet lehetne belőle alkotni a kor főúri könyvtárairól.

A magyarországi könyvtárak történetében a 18. századot egészen különleges hely illeti meg. A szatmári béke után végre megindulhat a békés építőmunka. Egymás után épülnek fel a fényes főúri kastélyok, mint a körmendi is, és a főpapi rezidenciák, az új, békésebb kultúrélet központjai. A 18. század második fele valóságos aranykora a könyvgyűjtésnek. A sokszor gyönyörű teremben elhelyezett könyvtár hozzátartozott ahhoz a fényes, monumentális, nagyszabású életkerethez, amely tulajdonosukat rangjánál, méltóságánál, vagyonánál fogva megillette. A polcokon sorakozó díszes könyvek eleinte csak kötelező díszei voltak a kastélyoknak, a hozzánk késve, csak a század végén érkező felvilágosodás eszméinek terjedésével azonban ez a felfogás fokozatosan átalakult. A könyv, az olvasás a világ tudományos megismerésének eszköze lett. Ha a Batthyányak könyvtáráról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a család egyik tagjának, Batthyány Ignác gyulafehérvári püspöknek a könyvtárát. A püspök a családnak abból az ágából származott, amelyből a nyomdaalapító Batthyány Boldizsár, az írói hajlamú Batthyány Ádám, a bőkezű mecénás Batthyány Imre eredt. Mögötte hatalmas vagyon, szeme előtt ezeknek az ősöknek a példája volt. Könyvtárából csak két értéket hozok fel, amelyek felbecsülhe-tetlenek a magyar kultúra számára: a IX. századi híres arany Evangeliariumot és az 1377-ben készült Esztergomi Missalet, amely egyik legrégibb hazai könyvminiatura alkotásunk.