Szentcsalád vasárnapjának evangéliuma döbbenetes ténnyel szembesít mindannyiunkat, az emberi gonoszság és gyűlölködés tényével, amellyel a Megváltónak már újszülöttként is szembe kellett néznie. Alig lépett a világba, máris el akarják pusztítani. Nem elég, hogy szállást nem kapva kell megszületnie, de ezután még el is kell menekülnie külhonba, Egyiptomba, hogy megmentse életét. Végezetül – bár meghalt Heródes – mégsem térhet vissza Betlehembe, szülővárosába, mert ott a zsarnok fia, Arkelausz uralkodik. József fél a véreskezű apa fiától, inkább máshol telepszik meg családjával.

A teljes kitaszítottság ez, az emberi rosszindulat és bűnös gondolkodás oda vezet, hogy a Megváltónak nem csak a kereszten, de már születésekor hordoznia kell azt a hatalmas súlyt, amit az jelent, hogy akiknek megmentésére jött, el akarják őt pusztítani. Azt mondhatnánk, hogy a születésétől fogva már csak idő kérdése volt, hogy mikor pusztítják el az emberek Jézust. Komor, sötét, reménytelen kép ez.

De mégis van benne egy fénysugár, egy bizalomadó kis láng: ez pedig József és Mária személye. Jézus családba születik, s ez a család hordozza őt – nem csak a kilenc hónap alatt, amíg anyja méhében növekedett, de utána is. A világ gonoszsága nem zúdul rá, nem zúzza őt össze, mert József és Mária szeretete mintegy burokba veszi, körülöleli a gyermeket. Isten, aki János apostol első levelében a Szeretetként nyilatkoztatja ki magát, az emberi szeretet legerősebb, legtartósabb és legértékesebb közösségébe, a családba lép be. Az evangélium szövege tehát nem csak azt mutatja fel, milyen sötét indulatok elől kell menekülnie már születésekor Jézusnak, hanem egyszersmind azt is, hogy a megváltás hatalmas műve nem pusztán isteni, a mennyből, rajtunk kívülről jövő valóság, hanem egyszersmind emberi mű is: az isteni szeretetnek együtt kell működnie az emberi szeretettel, hogy beteljesedhessen – ugyanúgy, ahogy az angyali üdvözletkor Mária emberi akaratának is együtt kellett működnie az őt megszólító Atya isteni akaratával.

A Szentcsalád alakja, példája nem csak ideál, ami után törekszünk, de egyszersmind kinyilatkoztatás, Isten akaratának testet öltése is. Meg kell értenünk ezt az üzenetet, fel kell fognunk jelentését és jelentőségét. Isten az ember szívének mély titkait tárja fel: megmutatja, hogy a család több, mint jogi szövetség, szerződés, két fél egyessége. A család Istennek a világot a beteljesedés felé vezérlő akaratában különös helyet foglal el: nem csupán a Kisded Jézus, de minden egyes gyermek is ki van téve a világ gonoszságának, rosszaságának – csak a család mentheti, védheti meg őket, s teheti, hogy emberhez méltó módon nőjenek azzá, akivé Isten álmodta őket. Ugyanakkor a férfi és a nő életszövetsége valójában az emberi akaratnak az istenibe való belesimulása – házasságra lépni annyit tesz, mint egy prófétai hivatást és küldetést elfogadni Isten kezéből. Nem csak a papságra vagy a szerzetességre, de a házasságra is Isten kegyelme választja ki, hívja meg a férfiakat és nőket. Csakhogy ennek a hatalmas és titkos valóságnak tudatában kell lennünk.

Joggal mondhatjuk, hogy az Egyház Isten családja, amely emberek kicsiny családjaiból növekszik, áll össze és él tovább. Imádkozzunk egymásért, a családban a családokért, mert az apa, az anya és a gyermek életközössége nem emberi intézmény, hanem Isten akarata, üdvtervének része, amely túl értékes és pótolhatatlan ahhoz, hogy csak egyszerűen megfeledkezhetnénk róla!