Advent 3. Vasárnap - B-év

A próféta különleges ember. Szava felzúg, s a hallgatóságot szíven üti, megindítja, esetleges ellenséges érzelmekkel tölti el. Egy bizonyos: a próféta más, mint az átlag, kilóg a "normális" emberek sorából. A próféta egy jel, amely megszólít, amely arra kényszerít, hogy értelmezzem. Keresztelő János is ilyen próféta volt, s a zsidó papok és leviták ezért küldenek hozzá küldöttséget, hogy kérdezzék meg őt: "Ki vagy te?" Erről a találkozásról, s János válaszáról szól János evangéliumának Advent harmadik vasárnapján felolvasott részlete.

Érdekes és mély értelmű párbeszéd bontakozik ki a kérdezők és a válaszoló között. János ráérez a keresésre, a vágyra, a Messiás várásának lelkületére, így a ki vagy te-kérdésre azonnal ezt a feleletet adja: "Nem én vagyok a Messiás". Furcsán hangsúlyoz az evangélista: "megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta, hogy nem ő a Messiás", háromszoros állítmánnyal emeli ki, hogy János tudja: nem ő az, tiltakozik az ellen, hogy vallási lelkesedők vagy fanatikusok emberi érvek alapján őt Krisztussá kiáltsák ki.

Ugyanígy nyíltan megmondja, hogy ő nem Illés vagy a próféta. Ezzel kifejezésre juttatja egyfelől alázatát, de még inkább azt, hogy ő nem azt a küldetést kapta, hogy a messiás-királyi zsidó várakozásoknak megfelelő módon hirdesse meg a Megváltó elérkeztét. Már itt körvonalazódik a későbbi konfliktus a zsidók és Jézus között: bár a nép várja a Messiást, mégsem fogadják el Jézust, mert ő nem olyan, mint ahogyan az emberek azt elképzelték, sőt nem is akar olyan lenni, nem tesz engedményeket az emberek vallási indítású, evilági uralomra vonatkozó fantáziáinak.

Hogy milyen eleven volt ez a várakozás, a reménykedés, azt éppen a küldöttek juttatják kifejezésre: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket..." János, a próféta föllépett, keresztel - s a várakozó népben különös érzés támad: vajon ő az? Lehetséges, hogy elérkezett az idő? Nem is sejtik, hogy az elkövetkező évek az emberiség egyik legtragikusabb történését hozzák: Isten küldöttének elutasítását azért, mert ő nem olyan, mint akit vártak. Ez fogalmazódik meg később János tanítványainak is a kérdésében, akik hasonló módon lépnek Jézus elé: "Te vagy-e a Messiást, vagy mást várjunk?"

Isten hűséges az ígéretéhez, és megajándékozza önmagával a rá várakozó népet. Ám elutasításra talál, mert nem úgy jön, nem úgy érkezik, ahogyan azt az emberek előre elképzelték. Valóban, az ember számára a képzelet, az előítélet, önnön elvárásai és képei sokszor fontosabbak a valóságnál is. A hétköznapi életben épp úgy tapasztaljuk ezt, mint a hit területén. "Nem tudom elfogadni, hogy..."; "Képtelen vagyok elhinni, hogy...", "Nem tudok napirendre térni fölötte, hisz annyira mást vártam" - megannyi mondat, ami az emberi keresés és várakozás kudarcát mutatja. Ma divat keresni, de nem jó találni - hisz a keresés énrólam, képzeletemről, vágyaimról szól, ezzel szemben a megtalálás arról szól, akit megleltem, s aki gyökeresen más lehet, mint amilyennek elképzeltem.

Ez Advent harmadik vasárnapjának, az örvendezés vasárnapjának üzenete: a várakozás öröme hamarosan átvált a megtalálás örömébe - csak ne feledjem el: ne magamat keressem Istenben, ne a saját vágyaim és saját elképzeléseim beteljesülését. Hagyjam, hogy Isten úgy mutassa meg magát, amint neki tetszik. Mert a valóság mindig értékesebb, mint a képzelet, a megtalálás vágya és kockázata nélkül hiábavaló a várakozás.