Templomaink nyomában, 2021






Sokan nem vették elég komolyan a koronavírus-járványt. Úgy éreztem, néha még papok, püspökök is elbagatellizálták a veszélyét. A vírus tombolásakor én a szentmiséken is csak online vettem részt, és azóta is tartózkodom a nagyobb közösségektől. Ezért mikor július elejére letelt a második oltásom után is a várakozási idő, s ki mertem mozdulni otthonról, továbbra is inkább magam vagy szűk családi körben kerestem a templomok meghittségét, az elmélyülés csöndjét.

Közben meglátogattam hazánk legszebb templomait, amiből most egy kis ízelítőt mutatok be itt. 65 év fölött, kihasználva az ingyenes utazás lehetőségét, mindenkinek ajánlom, hogy ha egészsége is engedi, keresse fel szent helyeinket. (Ehhez szeretnék kedvet csinálni ezzel az albummal.)

Nagyon örültem, amikor a templom nyitott kapukkal fogadott, de nagyra becsültem azt is, ha a védőrács mögött helyeztek el padokat az imádkozni vágyók számára, s az örökmécsest látva így is közvetlenül érezhettük Krisztus jelenlétét. De olyan helyen is jártam, ahol a belépődíj ellenében csak 15 percig maradhattam, s ha még szerettem volna egy kicsit elcsendesülve imádkozni a zajos idegenvezetés után, be kellett volna fizetnem újabb 15 percre. Akkor inkább a templom előtti padot választottam. Vajon meddig fér össze az üzlet a keresztény szellemiséggel?

Külön is szeretnék kiemelni három templomot (persze most igazságtalan leszek néhány másikkal), azokat korábban is mindig nyitva találtam, a csörötnekit, ahová még kerékpárral is többször elzarándokoltam, a hévízit és a békéscsabait. A forrásnál szereplő link alatt ezekről arányaiban is némileg több kép szerepel.

Szöveg és fotó: Klement András
Forrás: 65 plusz: Vonattal, busszal, villamossal

(A képekre kattintva teljes méretben nyílnak meg.)